Kaptam a Nuontól (áram- és melegvízszolgáltató) év végi kimutatást. Természetesen emailben és nem papíron, természetesen a webre referál, ahol a részletek vannak, de kaptam egy kis személyre szabott videót is, amiben a szokásos infografika stílusban összefoglalják nekem az évemet, áram- és melegvízfelhasználás nézőpontból. Tök elegáns megoldás, be is csuktam a háttérben már megnyitott részletes infó tabot, mert ebben minden benne volt, ami kellett, kapok vissza 137 eurót (yay), jövőre 13 euróval kevesebb lesz a havidíjam (yay), mert (és ezért ez az egész poszt) bár 4 fős család vagyunk (plusz macska), kevesebb energiát fogyasztunk, mint egy háromfős család (macska nélkül):
Úgyhogy most környezettudatosan elmegyek, átveszem a szülinapi téligumijaimat (yay). Oké, 507 eurót otthagyok cserébe (boo), viszont legalább többet fog fogyasztani a kocsi (boo), mint most az Ultrac Satin-okon… (Ugyanakkor el tudunk menni síelni vele anélkül hogy fejre állnánk.) (Yay.)
Szóval egyrészt tényleg létezik a Samsung Note 7 tiltás a repülőkön, konkrétan online checkin közben (is) kifejezetten felhívják a figyelmedet, hogy ha NOte 7-ed van, azt még kikapcsolt állapotban sem viheted fel a gépre.
Másrészt a Schipholon (amszterdami reptér ugye, ejtsd: szkhkhkhkhiphhhhol) a departures terminálba belépve először meglepődtem, aztán hangosan felnevettem. Ahogy belépsz, ezt látod, életnagyságban:
Annyira élethű, hogy tényleg elhiszed hogy igazi; aztán ráguglizol, és rájössz, hogy nem az: egy Maarten Baas nevű művész munkája. Egyébként teljesen pontos, funkcionális óra, egy csavarral (see what I did there?).
Harmadrészt meg életemben először a London City-re repültem, a város közepére. Ez ugye arról nevezetes, hogy míg egy Lutonról (brrr…) vagy Gatwickről realisztikusan kb. 2-2,5 óra bejutni Londonba, és Heathrow-ról is 1-1,5, a City-ről tokkal-vonóval fél óra alatt (34 perc; mértem!) bent voltam a London Eye-nál. A Canary Wharf meg konkrétan 3 DLR és 2 metrómegállóra van, tippre negyed óra.
https://www.instagram.com/p/BL_qy7dD03O
Emiatt míg pl. a Luton (brrr…) a vendégmunkások reptere és egy kisvárosi Volán buszállomás hangulatát árasztja, a City a napi business ingázók reptere, a falon tőzsdei árfolyamok futnak, és kb. mindenki öltönyben és poggyász nélkül csapatja. (Mert este úgyis hazamegy.)
A központi lokációt egyébként a londoniak természetesen utálják: a City Airport bár kicsi (egy kifutó az egész), de zajos, mert hát reptér. A környék, gondolom emiatt, kifejezetten lepukkant, ránézésre az ottani orosz közösség fellegvára, úgyhogy a DLR-en, metrón az öltönyös tömeg mellé betársul a csíkos adidas susinacis, kötekető réteg, igazán érdekes élmény. A bezárás tehát elvileg nem lenne rossz Londonnak, mert a terület amúgy nagyon értékes. Jay Foreman összefoglalja neked ha érdekel:
Ugyanakkor persze pont most, amikor még Heathrow-t is bővíteni fogják minden korábbi ígéret ellenére (ismét csak Jay Foreman kapcsolódó videóját tudnám ajánlani), nyilván nem fog ez bekövetkezni: miközben pl. Amszterdam (és Schiphol, ami simán bővíthető különösebb fájdalom nélkül), és gondolom még 3 másik nagyváros bármelyik pillanatban szívesen átveszi London szerepét mint európai (pontosítsunk: Európai Uniós) business hub, a brexit utáni Anglia nyilván foggal-körömmel fog ragaszkodni minden kicsi versenyelőnyéhez. (Itt teszem hozzá, hogy a Schipholról, ha nem számítjuk a leszálló repülő taxizását és a terminálon gyaloglást, 20 percen belül bent vagy a belvárosban, 25 perc alatt az üzleti negyedben.)
Mondjuk az kétségtelen, hogy a London City Airport nevét sokkal könnyebb kiejteni, mint azt, hogy szkhkhkhkhiphhhhol.
Sok embernek sok mindent meséltem a holland egészségügyről („beszél ez összevissza”), de adós voltam egy gigaposzttal, amiben összefoglalom, hogy hogy is megy ez itt, pedig igény az volna rá. Szóval íme, a Holland egészségügy, belülről.
(Zárójel a nem rendszeres olvasóim kedvéért: nem sokkal kiköltözésem után megtalált engem egy Klasszikus Hodgkin Limfóma és ennek következményeként egy 4 hónapos kemoterápia (plusz előtte 2 hónap magas lázzal) — itt kezdődött, a kemó haladásáról először itt, majd itt írogattam bővebben. Emiatt a holland átlagemberhez képest is nagy tapasztalatot szereztem a holland egészségügyet illetően — sokkal nagyobbat, mint amekkorát valaha akartam. Zárójel bezár.) (Mondtam.)
A posztot két részre fogom szedni, mert szófosásom van elég nagy a téma. Az első részben (jelen írás) ezeket fedem le:
Holland egészségügy, számokban
Törvényes keretek
Mennyi az annyi: TB járulék és barátai
Háziorvos
Ezek az egyszerű, könnyen befogadható témakörök. A következő részben aztán belecsapunk a lecsóba, és megnézzük, hogy
hogy működik a betegszabi (hint: nem pont úgy mint Magyarországon)
hogy milyenek a kórházak, milyen egy kórházi kezelés (hint: nem pont olyan mint Magyarországon)
és hogy hogy működik a betegjogi képviselet, üzemi orvos, és a hosszan tartó betegség. (Hint: pont úgy mint Magyarországon. Haha, csak vicc volt! Teljesen máshogy.)
Blijf kijken, addig meg vágjunk bele az első részbe!
This website stores cookies on your computer. These cookies are used to provide a more personalized experience and to track your whereabouts around our website in compliance with the European General Data Protection Regulation. If you decide to to opt-out of any future tracking, a cookie will be setup in your browser to remember this choice for one year.
