Monte Carlo nevezetessege a Monaco Cathedral es a penz. Latszolag kurvagazdag csokak es bulak gurigaznak Aston Martinokban meg Ferrarikban, a turistak pedig (jellemzoen sznob es zajos amerikaiak meg angolok) csodaljak oket, meg a kaszinot, meg satobbi. Persze mi tudjuk, hogy szo sincs itt gazdagsagrol tobbe, fizetett dzsigolo kulseju szineszek (akik afas szamlat kernek a szoli utan is) vezetnek szalonbol kolcsonkapott Ferrarikat, Jaguarokat es Aston Martinokat, hogy fennmaradjon a latszat, miszerint Monte Carloban irtozatosan gazdag emberek laknak.
Komolyra forditva a szot, a varos szanalmas, a jelenlevo szereplok 90 szazaleka turista, akik mobiltelefonnal fotoztatjak magukat az autocsodak elott, vagy etlappal a szebb napokat latott Cafe de Paris teraszan („oh look, we are sitting at the table in some cafe, let me see, ah there you go, it’s Paris, how cute”) a Hotel Paris lepcsojen varakozo, es egyebkent ritkamod tokeletes idomokkal megaldott (vagy tokeletesre faragott) luxuskurva (vagy sztarmanoken: eloszor kurva, aztan gazdag kurva, vegul kurvagazdag, who cares any more) arcan jogosnak talalom az undort.
Ha (legyunk optimistak: amikor majd) kurvagazdag leszek (szoftverbizniszbol, mi masbol), megveszem az egesz kocerajt, epittetek kore egy falat, es csak egy vagyonvizsgalat utan lehet majd belepni. Dolce & Gabbana napszemuveget es/vagy ovet (Jul eszrevetele alapjan) pedig csak az vasarolhat majd, aki legalabb 5000 dollar ertekben vasarol mast is, persze egyosszegben.
A varos messzirol persze gyonyoru (kozelrol pedig tokeletesen alkalmas a vele kapcsolatos kep lerombolasara), de Nizza is az (elvegre Nice), es ott hus-ver emberek laknak (es dolgoznak!), meg ha franciak is.
A Foldkozi-tenger nagyon meleg, a part pedig jarhatatlanul kavicsos a Promenade Anglais alatt.
Irany Cannes, hogy vegkepp ne akarjak gazdag lenni.