Egyik kedvenc olvasmányommá kezd válni az Index Korrektorblogja. Valahogy úgy érzem ugyanis, hogy az öregedéssel (ne gondoljunk persze itt arra, hogy ráncosodik a bőröm, hullik a hajam, nyúlnak a „lógó alkatrészek”; csak nem 17 éves vagyok és nem az Ungabunga-szigetekről értekezek, hanem 25, és még nagyobb baromságokat írok le, mint akkor), tehát az öregedéssel egyre több hibát vétek, ráadásul úgy, hogy érzem, hogy ez itt (általánosságban; nem pont ez itt) egy necces vessző, cinkes ragozás, de nem érzem, hogy jól érzem a megoldást. Sose olvastam a Szabályzatot, mindig a megérzéseimre hagyatkoztam nyelvtanos ügyekben, és ez elég jól működött/működik, de most kissé hanyatlani érzem. Túl sok szart (szar: a Word szar nyelvhelyesség-ellenőrzője által „kijavított” írás) olvasok. (Ugyanakkor örömmel szoktam nyugtázni, hogy a Cég amerikai/kanadai meg minden egyéb főnökei hozzám képest elég ratyi helyesírással rendelkeznek. Önfényezés vége. Különben is, lehet, hogy az erős kétnyelvűség miatt „feledem” a magyart, persze azért remélem, a „feledés” egyelőre röhejes feltevés részemről.)
Baszki már megint túlragoztam. Nem írom újra azért se.