A nyúl az.

A nyúl meg, miután végigrandalírozta az éjszakát, ma egész nap úgy gubbasztott (aludt? depis?) az egyik szék alatt, mint akinek jetlagje van. Aztán kicsit megrágta a lábamat, aztán megint gubbasztott, csak máshol.
Viszont kitakarítottam a ketrecét.

1:0.

Mégpedig a nyúl javára, a telefonkábellel (vezetékkel) szemben. (Jellemzően a splitter és a DSL modem közötti szakaszt rágta el, nyilván tetszik neki a piros dizsivillogó, amit ilyenkor a modem emulál.)
Tegnap elhoztuk, most vagy gyerekünk, lol.
Nyilván újat mondok, de a nyúl nem ám úgy rágja el a telefonkábelt (vezetéket), hogy az könnyen megtalálható legyen. Tudod, volt az a trükk, hogy ha a suliünnepséget szabotálni akarod, akkor a keverőpultba menő hangkábelek egy random pontján bevezettél egy gombostűt. A kábel zárlatos lesz, de műszer nélkül az életben nem találják meg, hogy hol a bibi.
Na a nyúl is valami ilyesmit csinál: nem harapja teljesen el, csak kb. úgy, mintha belevágnál egy parkettavágóval. A fél méteres kábeldarabon rövid, 5 perces keresés után meglett a disznóság forrása.
Note to self: holnap kb. 5 telefonkábelt és 5 hálókábelt legyártani. Mint az oroszok a németek ellen, a tömeg erejével győzöm le a kifinomult technikát.