Címke: olvass


A kis hülye, hogy ugrál ott.

Kizárólag a hülye ugráló béka miatt regisztráltam, mentségem a személyes kapcsolat, ami a békához, mint fogalomhoz fűz. Nem tudom, ki merjem-e ezt tenni ide jobbra is. Egyelőre nem.

Ti is féltetek a Kis Hercegtől? (A link alapján mondhatnám, hogy haha, most már nagy vagyok, ha nem is programozó, de hasonló, és már nem félek tőle, jöhet a bolygómra, leszarom. Amíg nem kezdi el kalapáccsal vagy egy bakelit talpbetéttel csapkodni a RAID tömbjeimet, amíg nem szerez root jogot valamelyik gépem fölött, amíg nem nyúlja le a csajomat (mimet?), addig hadd jöjjön, megtűröm. Adok a sörömből, megmutatom a játékaimat (nincs egy se most épp), a zenéimet, szívesen magyarázok neki, amit csak hallani akar (ne legyen benne rózsa). De azért akárhogy is, a gyerekkori érzés a mai napig visszajön, az a spooky feeling, amikor a közelembe került papíron vagy tévében, olyan, mint az Elveszett Világok, meg a Mekk Mester (nem, a Mekk Mester rosszabb volt), egy kicsit elkezdi birizgálni a tarkómat, érzem, hogy valamiért ki voltam neki akkor szolgáltatva, és nem tudom a mai napig, hogy mi volt az, ezért elképzelhető lazán, hogy bár elfelejtettem, de a kiszolgáltatottság végső soron fennáll, és bármikor előkerülhet. Magas lóról beszélek tehát, próbálok magabiztosnak látszani, ha átugrik a bolygómra, úgy teszek, mint aki annyira biztosan áll a lábán a rendszerei között, hogy senki és semmi nem tud kárt okozni benne, „gyere ide miisaneved kisherceg, de tudd, hogy ez itt nem a te világod, hanem az enyém, én vagyok itthon és hazai pályán ne is reménykedj, hogy megszorongatsz”, mondom majd, és mélyen legbelül, elmém kívülről nem látható rétegeiben szorongva remélem, hogy ezt ő is elhiggye, vagy legalábbis ne legyen célja megkapargatni. Hát ilyen srác ez a kisherceg.)