Nem mondom, hogy sima nap volt (bár az eleje annak tűnt): az Aer Lingus gépet vagy félóráig parkoltatták a kifutón (annoying), ahhoz képest, hogy azt hittem, 6-ra itt leszek, helyi idő szerint is 8 óra van, és még nem vacsoráztam. Állítólag a Temple Bar közel van, de szinte kizárt, hogy ma én oda el.
Ja és a várakozásoknak megfelelően valóban van ingyenwifi a szállodában, bár szerintem az a közeli (technikailag kevéssé büfé) lakos, aki szolgáltatja, nem tud róla.
Rémlett valami, hogy a British Telecom lepaktált a Fon-nal, és tényleg: Fon userként az összes BT OpenZone hotspotot ingyé’ használhatom, és ilyen elég sok van errefelé — pl. itt a Heathrown is. (Ha nem működne maga az OpenZone, használhatnám a helyi wifi megoldást, mert ők meg a British Telecommal vannak lepaktálva és SSO megoldással autentikálnak. Sweet.)
Előszös is: síeltünk. Cogolo, Madonna di Campiglio. Amikor megérkeztünk, kora nyári meleg, ami egy napozós-de-nem-síelős hetet vetített előre. Madonna fölött ennek ellenére baromi jó hó volt még akkor is, úgyhogy 2 nap alatt pirosra sültünk és síeltünk is. Harmadik nap kőkemény havazás, köd, ami kell, negyedik naptól pedig tökéletes síelőidő. Életem eddigi all time legjobb sípályája a Passo Grosté csúcstól (2505 m) induló piros: minden ízében tökéletes pálya, Carving technika tökéletesítő. Képek majd jönnek.
Itthon meg történtek közben a dolgok.
No BTO option for integrated 3G. Yes, I know, 3G sucks battery and requires a chip the size of Texas. Which is why my Sony Ericsson W880i doesn’t actually exist.
(Jon Lech Johansen ugyebár, aki ugye először a DVD titkosítást törte fel, legutóbb pedig az Apple FairPlay DRM-jét.)