Címke: on the road

Batalha, Tomar. (Kreszregény.)

3987,8 km-nél egy tankolás, aztán 4096,8 km-nél Batalha, majd Tomar (mittudoménhány km-nél). Batalha hozta a régi formáját (bár most felújítják éppen egy darabon), Tomart viszont legutóbb szerintem félig se néztük meg: akkor is lejött az a gazdagság, ami ezt a várat építette, de hogy ennyire kiterjedt, ennyire szétágazó, az nem. Egyet kell értenem Jullal, Tomar durvább, mint Batalha.

Batalhában, a befejezetlen kápolnában odacsattogott hozzám egy fura házaspár (utólag megállapítottuk, hogy csakis ufók lehettek), és a férj megkérdezte, mi ez a hely. Ez itt a befejezetlen kápolna, mondom. Á, mondja ő, tehát még építik? Nem, mondom, ezt így hagyták. Nem értette, netán felrobbantották, kérdezte, vagy mostanában hagyták abba? Mondtam neki, hogy ezt párszáz éve így hagyták. What a shame, mondta ő, mire a felesége kegyelemdöfésként megkérdezte, hogy mi ez a hely, ahol vagyunk, Batalha? Belegondolva egyébként sok midnent elmond a népről, hogy a nemzeti emlékhelyük (az ismeretlen katona sírjával) egy befejezetlen templom.

Hazafele az A1 helyett IC2, ami sokkal kisebb út, ezért egyrészt szebb tájakat látsz (eukaliptuszerdők vannak itt dögivel, de a növényzet felépítése valahogy inkább egy latin-amerikai dzsungelt juttat az ember eszébe, erre pedig az itt-ott előforduló hatalmas mediterrán házak is rájátszanak, drogbáró-rezidenciák szerepében), másrészt jobban tudod nyektetni a gumit is. (Ezt, mármint a nyektetést, a gumiszerelő javasolta, még Zamárdiban: van valahol egy szövetdudor a jobb elsőn, amit még jobb hátsó korában szerzett oda, és ami egyébként egyáltalán nem káros, de dobog. Nem hiba, meg semmi, és most, hogy hajtott keréken lett a dobogó gumi, egyszerű nyektetés eljárásával megjavul a dolog.)

A portugálok egyébként nem valami jó sofőrök, illetve biztos jók, de itt vezetni nem élmény. Batalha, Tomar. (Kreszregény.) részletei…

Muchos boches.

A mai nap minden előzetes tervvel szemben mégiscsak punnyadósra sikerült. Erősen idő előtt végére értem a Marquez-könyvnek, nem is gondoltam, hogy ilyen hamar kiszalad alólam, de a helyzet az, hogy a megfelelő lelkiállapot, és az első száz oldal átrágása után egészen lebilincselő cucc lett, amit talán még kevésbé tudtam letenni, mint Jul a Gyűrűk Ura-utánérzést (aka. Harry Potter). Úgyhogy elfogyott; van még 22-es csapdája, amit bármikor szívesen, aztán jön a Wikipedia.

A punnyadás mellett volt energia Coimbrát megnézni (Figueira és kite nélkül), ahol most, lévén nyári szünet és úgy általában hűvös időjárás (most éppen kevesebb, mint 20 fok), csend honol, nyugisan be lehet járkálni a kis utcákat és megvacsizni Bélánál. Ezt tettük hát, a nyugati oldalra nem mentünk át, úgyhogy a narancsültetvényt se találtam meg (nem is kerestem), ahol anno 2000-ben megszálltunk egész addig, amíg reggel Osziék el nem mentek narancsot szedni és ennek kapcsán el nem kergetett a gazda.

Ha ügyesek vagyunk, holnap Batalha-Tomar körtúra.