Kilométerek újra Porto környékén.

Szóval majd ha megint útra kelünk (holnap, taht is), akkor újra kilométerezek. Most itt a here-and-there mászkálásokhoz minek.

Tegnap este (egy átaludt-átpunnyadt nap után) Viseu, ami jelenleg Portugália legjobban, és egy felmérés alapján Európa egyik legjobban élhető helye. Ezt alátámasztani nem tudom, de el tudom hinni: nem a Portugáliában tipikus egymás-seggében lakások, hanem tágas kertváros (persze ha andalogni kell a csajoddal, akkor azért adott egy 1000 éves óvárosi rész), nagyon sok zöld, és házigazdáink szerint az ország legjobb egészségügyi ellátása, és hasonlók. Elképzelhető, hogy tényleg jó ott lakni, mi mindenesetre csak megtekintettük, illetve Jul egy újabb halat, én meg egy újabb grillezett steak jellegű cuccot tolt/am be a gyomrunkba.

A gyomrom egyébként most egy viharfelhőre hasonlít, kb. méretében is, de érzésre mindenképpen. Tudni kell, hogy Portugáliában (legalábbis itt a rural részen biztosan) gyakorlatilag steaket eszel steakkel. (Ha nem szereted a halat. Ha szereted, akkor ehetsz halat hallal. Én nem vagyok halas, bár most Barcelonában próbáltam valami gumiszerű, de a bundája (mármint rántott bunda) miatt finomnak is mondható halat. Az utóíze miatt aztán rájöttem, hogy miért nem vagyok halas.) Ez baromi jó, mert én szeretem a steaket és a grillcuccokat, de azért jóból is megárt a sok, és a kis helyeken más kaját viszont egyáltalán nem találsz, egyszerűen felejtsd el. Hal vagy steak. Vagy grill. (Viseuban láttunk egy kb. temető méretű kertet, ami tele volt micisütő kemencékkel. Nagy mennyiségben csinálák az ilyesmit.)

Szóval ha lenne itt egy üveg Jáger vagy Bállon, akkor persze semmi baj nem lenne: zsíros steak, utána két ez vagy az, és másnap kutyabaj. Így viszont (a legduvább pia, amivel találkoztam, valami 21%-os csajlötty) összeadódik a dolog, és nem vagyok 100%-os, na. (Ninja, Malasz, otthon diétás/felzárkóztató edzés?)

Ma pedig Figueira da Foz, ki-ba-szott nagy szél, amiben szegény kite is mintegy 5 másodpercig bírta csak, és ahonnan mi is menekültünk rövid úton, de végre találtunk olasz kaját, és nem steaket ettünk steakkel, hanem Lasagnét fokhagymás pirítóssal. (Nem mondom meg, hogy hol ettük.) Én már voltam Figueirában 2000-ben, és most is ugyanolyan szar volt, Jul viszont most először, úgyhogy ő fogja neked megmondani, hogy milyen érzés. Este pedig badminton tollas, még Lisszabonban sikerült remek tollaslaszikat szerezni, élvezetes.

Holnap indulás haza. Porto, Bilbao, Marseille, aztán valahogy Budapest – ez a program. Ruhák kimosva, fényképek (mmmost!) letöltve (a kisgépről, ofkoz), csókolom.

Batalha, Tomar. (Kreszregény.)

3987,8 km-nél egy tankolás, aztán 4096,8 km-nél Batalha, majd Tomar (mittudoménhány km-nél). Batalha hozta a régi formáját (bár most felújítják éppen egy darabon), Tomart viszont legutóbb szerintem félig se néztük meg: akkor is lejött az a gazdagság, ami ezt a várat építette, de hogy ennyire kiterjedt, ennyire szétágazó, az nem. Egyet kell értenem Jullal, Tomar durvább, mint Batalha.

Batalhában, a befejezetlen kápolnában odacsattogott hozzám egy fura házaspár (utólag megállapítottuk, hogy csakis ufók lehettek), és a férj megkérdezte, mi ez a hely. Ez itt a befejezetlen kápolna, mondom. Á, mondja ő, tehát még építik? Nem, mondom, ezt így hagyták. Nem értette, netán felrobbantották, kérdezte, vagy mostanában hagyták abba? Mondtam neki, hogy ezt párszáz éve így hagyták. What a shame, mondta ő, mire a felesége kegyelemdöfésként megkérdezte, hogy mi ez a hely, ahol vagyunk, Batalha? Belegondolva egyébként sok midnent elmond a népről, hogy a nemzeti emlékhelyük (az ismeretlen katona sírjával) egy befejezetlen templom.

Hazafele az A1 helyett IC2, ami sokkal kisebb út, ezért egyrészt szebb tájakat látsz (eukaliptuszerdők vannak itt dögivel, de a növényzet felépítése valahogy inkább egy latin-amerikai dzsungelt juttat az ember eszébe, erre pedig az itt-ott előforduló hatalmas mediterrán házak is rájátszanak, drogbáró-rezidenciák szerepében), másrészt jobban tudod nyektetni a gumit is. (Ezt, mármint a nyektetést, a gumiszerelő javasolta, még Zamárdiban: van valahol egy szövetdudor a jobb elsőn, amit még jobb hátsó korában szerzett oda, és ami egyébként egyáltalán nem káros, de dobog. Nem hiba, meg semmi, és most, hogy hajtott keréken lett a dobogó gumi, egyszerű nyektetés eljárásával megjavul a dolog.)

A portugálok egyébként nem valami jó sofőrök, illetve biztos jók, de itt vezetni nem élmény. Batalha, Tomar. (Kreszregény.) részletei…