Gyorstanulas fordulo mar megvolt, meg tegnap a vilagtortenelem leghosszabb Stabat Materje, ami utan mar tenyleg realisnak tunik a „stab Rossini’s mother”.
A program egyebkent szukre szabott, lelegzetnyi ido alig van a mindenfele akusztikai meg osszkari probak kozott. De hat (kozhely kovetkezik, mert nem tudom hogy lezarni a postot) ezert vagyunk itt.
(Ja, for the anamnesis files, tegnap este fejfajas, valoszinuleg laz. Legkozelebb lazat merni.)
Címke: on the road
Korhazi varo.
Korhazi varoban ucsorgok, most mar netto fel napja. A muto pont a mammografia mellett van, ugyhogy van szerencsem a ket legidegesitobb memet encounterelni, ami korhazban varakozas kozben elofordulhat:
– noi betegeivel (a jelek szerint mind kozeli ismerose) mezes-mazasan beszelgeto orvos;
– oreg tyukok sutyorognak.
Ez utobbi azert kulonosen kegyetlen, mert persze ugyis mindenki tisztaban van a sutyorgas tenyevel, hovatovabb felig-meddig hallani is, mirol van szo: termeszetesen intrika. Csaladi, vagy munkahelyi, mindegy, a lenyeg, hogy ha ket winer osszeakad, abbol nem lesz joindulat. Es persze ennyi erovel beszelhetnenek normal hangeron is, senkit nem zavarna. Legalabb van mivelelutni az idot, mert persze a legesleg, na az a varakozas.
Reggeli Costanal.
Megfazva azert nem jo repulni, mert a legnyomaskulonbsegtol az amugy is teli arcureged megjobban bekeszul, en most probalom kibekkelni a fejfajast egy medio mocha, egy baconos-paradicsomos szendo, meg egy asvanyviz tarsasagaban. Szemben ket benga sved, a repulon meg valami UK Athletics Team volt utitarsam.