Mert a magyar persze tolakszik, sose fogom megerteni miert.
Az EasyJet (egyebkent botranyos stilusban) ennek ugy veszi elejet, hogy szigoru sorrendet allapitanak meg a beszallasnal: eloszor a SpeedyBoard jegyesek, aztan a kisgyermekesek, aztan a karddal atszurt sasosok, aztan az A jelu jegyesek, aztan B, es igy tovabb. A buszon beszallaskor csak a hatso, kiszallaskor csak az elso ajto nyilik, hogy igazsagos legyen. (Jo kis FIFO.)
Ertelme nulla, de legalabb igy is ugyanolyan sor van.
Es a repteren nincs EDGE, csak GPRS.
Címke: on the road
Sunrise in London.
Ha nem aludtam volna vegig az utat, verbe idegesitett volna a mogottem ulo magyar nyarspolgar a kozleskenyszerevel egyutt. De aludtam, most meg megint touchdown in London.
Last to leave.
Most mar csak a magyarok vannak, minden mas gep elment. Szallingoznak (sztallingoznak, muhaha) a hirek otthonrol, nahat, barrikad a szarszagu teren, ember a holdon, micsoda meglepetes.
Hianyolom viszont a magyar kurvat, igy eddig kenytelen voltam sajat szememet vetni a kijelzore.
Na, gate 21, beszallas.
Meg nem erositett hirek szerint nem pesten szall le a gepunk.