Laza 3.5 oras vezetes utan (ejszaka vezetni orom es hasznos) ismet Krakko, mar egy kellemes alvason is tulvagyunk. Pakolas utan hit the road again, megtekintjuk a lengyel kantriszajdot a hazaut kozben. Lengyel haverok, szevasztok!
Címke: on the road
Farewell.
Meghato keretet adott a varsoi tartozkodasomnak, hogy tudatlanul is ugyanabban a McD’s-ben ettem, amikor atutazoban, meg odafele Piotr-ral talalkoztam es az E77-en levo elso varsoi egyseget kerestem, es amikor, mar valamelyest ismerve a varost utolso konnyed kajalasomat ejtettem meg a nem olyan konnyed eskuvo elott. Odafele meg egyaltalan nem ismertem semmit, az eskuvo elott mar celtudatosan mentem oda, es meglepve fedeztem fel, hogy ez ugyanaz a BP kut, ugyanaz a McD’s.
Az eskuvo utani kis parti Varso gazdagnegyedeben volt, kb. akkora telkeket kepzelj el, mint az amerikai kovetsegi rezidencia Budapesten. A hazak se kicsik rajta persze.
Hogy megismertem-e Varsot? Nem. De evalualva 2 nap utan: …bazzeg ez is jobb, mint Bp.
Majd egyszer (minimum) visszajovok, addig pedig tanulmanyozom a terkepet.
Robika.
Azert nemileg ambivalens erzesekkel szemlelem a lengyel 100 Zloty bankot. Tenyleg szep penz, valoszinuleg biztonsagos is, vizjel, fembetet (nem gagyi csik, mint otthon, hanem valami cimerfele), dombormu, ami szem-szajnak ingere (kinek ingere, vegye magara), de akkor is: nem II. Jagello Ulaszlo, a 100 Zloty arca volt az, aki alatt kipicsaztak a magyarokat a torokok anno? Persze nyilvan hasonlo ellenszenvvel viseltet egy horvat vagy szloven a mi Kossuthunkkal szemben. Vagy barmelyik penzunkkel szemben, ha mar itt tartunk. Hiaba, a birodalmi mult.