Robika.

Azert nemileg ambivalens erzesekkel szemlelem a lengyel 100 Zloty bankot. Tenyleg szep penz, valoszinuleg biztonsagos is, vizjel, fembetet (nem gagyi csik, mint otthon, hanem valami cimerfele), dombormu, ami szem-szajnak ingere (kinek ingere, vegye magara), de akkor is: nem II. Jagello Ulaszlo, a 100 Zloty arca volt az, aki alatt kipicsaztak a magyarokat a torokok anno? Persze nyilvan hasonlo ellenszenvvel viseltet egy horvat vagy szloven a mi Kossuthunkkal szemben. Vagy barmelyik penzunkkel szemben, ha mar itt tartunk. Hiaba, a birodalmi mult.

Errata.

Mivel a telefontoltomet otthon felejtettem, a kepes postokat szuneteltetem, amig kapok valahonnan kolcsonhatalmat, vagy amig el nem indulunk haza, es nem lesz mar ra szukseg.
Helyesbitek a kora delutani felszolalasomon: nappal ne vezessetek Varsoban. Ejszaka viszont nyaklo nelkul, elmeny. Jo utak, kellemes.
Viszont a varosnezes kozepette lekestem a pay per view Constantine movie-t, a helyi britni-hasonmas meg ugyan jol nez ki, de rettenetes ez a zene. Megint pornocsatornan fogok elaludni.
Utalom a playbacket.

Varso, autoval.

Ha tehetitek, ne autoval menjetek Varsoba. Mint Budapest, csak rosszabb a kozlekedes. Nem kicsit tevedtem el, de vegre megvan a hotel, ugyhogy alvas lesz. A stag egyebkent kellemesen telt: pecazas, sorozes, beszelgetes, majd, az est fenypontjakent egy heringkonzerv felrobbantasa a tuzben, Canada Day tiszteletere. Fekves keson, keles koran – 8-kor mar uton voltunk. Sok kilometer. Almos.