Nem egyszeru dolog itt barmit elintezni, de nem am! Amellett, hogy a Beauvois repter akkora, amekkora, a turista metro hetijegyhez foto kell. Persze ez kiirva nincs, es a hazai kontaktunk se emlitette, pedig o utcara lebontva leirta nekunk, hogy mi jo es mi szar. A fotoautomata francias logikaval, es termeszetesen kizarolag francia nyelven mukodtetheto, ami nalam mindig no comment kategoria. A hetijegy megszerzese utan (kb. 1 ora es egy kezdodo fejfajas) azt hittem, ennyi volt a megprobaltatas for the day, de nem, ez Parizs, az adminisztracio varosa. A szallason (ami egyebkent kulon post, fiatalkorom pragai utjat idezi) ujabb akadalyba, egy francia pultosba botlottunk. Ujabb kb. masfel ora elmultaval megvolt a szobank, ahova fel is cuccoltunk, a fejfajasom meg en. Utana viszont elmentunk folfedezni a varost, es hat igen. Parizs a vilag egyik legszebb varosa, legjobb helye, nincs ketseg. Jol fejlett francia megalomania, rengeteg cafe, elet, elet, elet. Meg nem posztulalom a s!
ejtest, ami kognitiv disszonanciaba taszithat engem: tudnek elni itt, mi az, hogy. (Mondom, csak sejtes!)
Egyebkent a hajonaploba: szallas a Bastille-nal, tegnap este Eiffel-torony es a varos ejjel, ma Pere Lachaise es Jim Morrison sirja, na meg Oscar Wilde, es Sapesz, a vilag legkulabb danja.
Most kave, aztan Montmarte. Asszem.
Címke: on the road
Parizs, Beauvois.
Nem egy nagy repter ez a „bovoa”, a mi repulonk es egy Ryanair megtoltotte. Buszon zotykolodes Parizsba, nice.
Elso post a Blackberryrol.
Es ez igy fog menni minden nap. Nem a Blackberry erdeme, ettol meg viszonlyag lesujto a velemenyem rola (emlekszunk az Idokorro MobileSSH fiaskora), de azert nem lesz ez haszontalan. Igen, van aki fotot is szok postolni (Angelday, szevasz), en is, majd, ha lesz egy olyan telefonom, amin nem bugos a net. (Sidenote: es nem annyit, mint Angelday.)