Olvasási élmény: Acélsodrony. (És: történelemoktatás, 21. század.)

Még tavalyelőtt karácsonyra (vagy születésnapra… nálam ezek összefolynak, meg hát nem tegnap volt) kaptam meg Aczél Endre Acélsodrony című trilógiáját. Trilógia, mert a 60-as évektől a rendszerváltásig három kötetben mondja el, miből lett a cserebogár. (A hasoncímű, Klub Rádióban leadott sorozat alapján egyébként.)

Ha a posztot eddig akarnád olvasni elárulom: az Acélsodrony kurvajó, és ha tehetném, kötelező olvasmánnyá tenném az iskolákban. Olvasási élmény: Acélsodrony. (És: történelemoktatás, 21. század.) részletei…

Miért lőjük le az atomenergiát?

Értem én, hogy Fukusima miatt most (a névvel ellentétben) elég göröngyös lett az atomenergia sorsa, azt viszont növekvő wtf arckifejezéssel nézem, hogy “nyugati” országok nagyjából kihúzták a dugót az atomenergia-programjaikból. Nálam az értetlenséget Németország okozta, akik 2022-re az összes atomerőművüket leállítják, de a Slashdoton (a tájékozódó geek kezdőlapja) keresve aztán hamar kiderül, hogy Olaszország is ugyanezt tervezi, sőt, az USA-ban is felmerült már a kérdés. (Megj.: azért a Slashdot cikkeket linkelem és nem a valódi cikkeket, mert érdemes a Slashdot válogatott olvasótáborának válogatott kommentjeit elolvasni — tényleg.)

Németország jelenleg áramszükségletének 22%-át biztosítja 17 reaktornyi atomenergiából. És hogy ezt mivel fogják pótolni?

These include building new coal and gas power plants, although Berlin is sticking to its target of cutting greenhouse gas emissions by 40 percent by 2020 from 1990 levels, and by 80-95 percent by 2050.

Riiight. Szóval most, for the time being, lelövik a “tiszta” energiaforrásokat (tiszta: CO2 szempontból, ami jelenleg nagyjából az emberiség elsődleges szempontja kéne legyen), és, for the time being, kipótolják szén- és gázalapú erőművekkel, amik hogy úgy mondjam nem a CO2 emissziós adataikkal szoktak csajozni menni. Mindemellett persze a német politikusok továbbra is kiállnak a 10 és 40 éves távlati tervek mellett — persze nekik könnyű, az, ott, akkor már egy másik kormány problémája lesz.

Szóval nem értem.

A másik érték, ami erőműkérdésben még releváns lehet egyébként, az az “emberélet / kWh”. És ebben is magasan vezet a nukleáris energia, Csernobil, Fukusima, és ama harmadik híres atombaleset ellenére. Kétségtelen, hogy politikailag sokkal szarabbul néz ki egy nukleáris baleset, mint a hosszú évek során fellépő betegségek, stb.: elvégre az atom titokzatos dolog, hát hiszen Hirosimára is azt dobták, és ez az erőmű itt a szomszédban bármelyik pillanatban pont ugyanúgy felrobbanhat! Azonnal le kell állítani mindet.

Nem akarok én itt ilyen pro-nukleár, con-antiatom postot csinálni: bár azt hiszem egyértelművé tettem a véleményemet, az alapvető problémám az, hogy sehol nem láttam leírva, hogy pontosan milyen forrásokból tervezik pótolni a kieső atomenergiát. Sőt, továbbmegyek: milyen erőforrásokból tervezi az emberiség radikálisan csökkenteni a CO2-kibocsátást, ha nem atomenergiából? Mert a napelem egy vicc. A szélenergia, hasonlók nagyságrendjüket tekintve szintén vicc kategória. Akkor miből lesz az áram? Vagy, more importantly, ha nem lesz áram, hogy fog a Greenpeace internetezni?

Pont a napokban közölt a Wired egy interjút Bill Gates-szel, akiről talán elismerjük, hogy nem kispályás filantróp. (De ha nem tudod miért írom ezt, olvasd el a Wikipedia idevágó cikkét.)

Az interjú egy followup interjú Bill Gates 2010 februári TED beszédéhez, amit egyébként szintén érdemes megnézni a cikk elolvasása előtt. És Gates akkor is, most is az atomenergia fontosságát emeli ki, meglehetősen hatásos érvekkel, körbejárva a jelenleg ismert alternatívákat, és pl. olyan kapcsolódó területeket, mint az energiatárolás (napenergiánál meglehetősen fontos), vagy a globális élelmiszer-kapacitás (ami pedig bioüzemanyagoknál jön szóba) — és persze mindenek felett a CO2. Lényegében azt állítja, hogy a jelenlegi “megújulók” inkább gazdag gyerekek játékai, mint bármi más, cserébe a fejlett világ sokkal többet fordít az energiatermelés infrastruktúrájára, mint kutatás-fejlesztésre, ez pedig nagyon veszélyes. Az interjúból ide most csak pár mondatot emelnék ki:

 For example, despite often-heard claims to the contrary, ethanol has nothing to do with reducing CO2; it’s just a form of farm subsidy. If you’re using first-class land for biofuels, then you’re competing with the growing of food. And so you’re actually spiking food prices by moving energy production into agriculture. For rich people, this is OK. For poor people, this is a real problem, because their food budget is an extremely high percentage of their income. As we’re pushing these things, poor people are driven from having adequate food to not having adequate food.

If you can start with cellulose as your feedstock, then the economics start to work. But the amount of landmass that you have to use if you actually want to start substituting biofuel for oil is pretty unbelievable. You can process your garbage, corn stalks, cut up some wood … But that’s just a rounding error, it doesn’t add up to much and it won’t measurably impact US oil importation.

I think people deeply underestimate what a huge problem this day-night issue is if you’re trying to design an energy system involving solar technology that’s more than just a hobby. You know, the sun shines during the day, and people turn their air conditioners on during the day, so you can catch some of that peaking load, particularly if you get enough subsidies. It’s cute, you know, it’s nice. But the economics are so, so far from making sense.

Röviden ennyi. Itt is melegen ajánlott a kommentek böngészése.

És végezetül még egy dolog, az összeesküvés-elméletek kedvelőinek tőlem: mi van, ha az egész európai antiatom lobbi a közel-kelet diverzáns tevékenysége? És itt most nem a legtriviálisabbra, az olajlobbira gondolok, hanem — paradox módon — a közel-keleti atomlobbira.

Ha fügyeljük a híreket (nem a magyar híreket, hanem a híreket), feltűnhet ez a pár cikk:

Franciaország Líbiának segít civil atomprogramot létrehozniTöbb ellenséges arab ország közt Egyiptom vállaltan civil (áramtermelési) céllal épít atomerőműveket, ugyanígy az Egyesült Arab Emirátusok. A Reuters is hasonlót cikkez.

Látjuk, mi történik, ugye?

  1. Az arab országok (Szíria, Líbia, Irán, Egyiptom, Jordána, Egyesült Arab Emirátusok) civil atomprogramokat futtatnak, kifejezetten áramtermelési célzattal.
  2. A Franciák nem hülyék, és míg mindenki parázik az atomenergiától, szépen végigturnézzák a fizetőkpes keresletet — sejthető, mekkora bizniszek köttetnek itt.
  3. Mint látjuk, az arab országok sem hülyék, tudják, hogy egyszer vége lesz az olajkorszaknak. Viszont ahogy jelenleg a dolgok állnak, addigra Európában nem lesz atomerőmű, de tiszta alternatíva sem nagyon. Lesz viszont nemzetközi szintű elektromos gerinchálózat (a jelenlegi európain felül), és lesz egy arab világ, aki szívesen exportál majd Európába áramot.
A világ nem fog végső soron nagyot változni: most is az araboktól függünk energiaügyekben, 50 év múlva is tőlük fogunk.
Konklúzió nincs, de ismét felteszem a kérdést, mert nálam ez továbbra is nyitott:
Miből fogjuk (mi, Európa) kipótolni a napi politikából, félelemből bezárt atomerőművek jelentette kiesést?
Megfejtéseket várom a kommentek közé.

Clinton itt és másutt.

Folytatva korábban magamra vett szokásomat, hogy kis hazánk híreivel kapcsolatban megpróbálok kiegyensúlyozottan tájékozódni, lássunk egy iskolapéldát a magyar ugar újságírásra: Hillary Clinton múlt heti magyarországi látogatását. Figyeljük a címeket.

Először nézzük a nagy magyar orgánumokat:

A magyar cikkek közül tehát van 3 modoros, 1 nemlétező, és érdekes módon a legkeményebben nem is a vörösök fogalmaznak, hanem az Origo. Kétségtelen persze, hogy a T csoportnak könnyebb kifizetni egy esetleges NMHH büntit, mint a Népszabinak.

És akkor külföld:

Látható, hogy az angol források valamivel keményebben fogalmaznak. Hillary sajttájának egy része egyébként Tecsőn megtekinthető.