[tags]on the road, spain, bilbao, portugal[/tags] Majdnem kifogyott a gasoleo, erre belekerultunk az autopalyan egy 2 km-es dugoba. Szar ez a fizetokapus rendszer, mindig mondom. Aztan persze megoldodott.
Bilbaoba nem erunk oda idoben. Vagy de, csak szuken.
Címke: portugal
4745 km, Porto, bilagitot egeszben.
[tags]on the road, portugal, porto, parada da gonta[/tags] Egy remek (de nekem csak minimal) bbqcsirkes-salatas ebed utan fenykepnezegetes: hihetetlen, hogy Hugh-ek honnan hoztak vissza ezt a hazat. A fenykepeken pl. traktorok vannak a konyhaban. Utana elbucsuztunk a parada da gonta-i haztol es irany Pprto.
Egeszen aranyos kis hotelt leltunk uvegkupolaval (es terasszal, ami a furdoszobabol nyilik!), raadasul kb. 500 meterre a tortenelmi varoskozponttol. A hotel regen nagypolgari jellegu lakas haz lehetett, az etkezo a korhu butoraival es a kaja tematikaju stukkokkal a plafonon nagyon hangulatos, amikor ma reggelihez mentunk, azt hittem, valami kis otthonos kavezoba tevedtunk.
A kotelezo korok (vilagoroksegi varoskozpont bejarasa a ketszintes hiddal, amin, amikor legutobb 2000-ben az alvohelyunknek kijelolt parkba slattyogtunk, meg durva forgalom volt, most meg gyalogos- es metroatkelohely lett, amiota elvileg a 2001-es eu kulturalis fovarosi evre, gyakorlatilag 2003-2004-re eleg erosen atalakitottak Porto belvarosat, a gyalogosok javara) utan talalkozo Rodrigoval, a helyi kapcsolattal, akit Uppsala ota ismerek. (A sors ironiaja, hogy anno kb. 3 nappal a portugal ut utan mentem Uppsalaba, igy Rodrigo az elso uton meg nem kalauzolhatott.)
Rodrigo pedig olyan helyekre vitt el minket, amit atlagturista biztos nem talal meg, sot, a latogatottsagbol itelve atlag portoi sem. Borozas a varos felett, kilatassal a west endre, ami ez esetben az oceant jelenti (1 uveg portot nagyon konnyeden fogyasztottunk el), utana meg olyan brazil steak (hint: Brazilia Argentina mellett van) babbal es meg valami cucc tarsasagaban, hogy jelenleg a barcelonai, az elso parada da gonta-i, es a tegnapi kozul nem tudnam megmondani, hogy melyik volt a legjobb.
Jul vezet (jelengleg A7, Guimaraes fele), de fejben keszul a Figueira post! Vacsora mar a Guggenheimben.
Kilométerek újra Porto környékén.
Szóval majd ha megint útra kelünk (holnap, taht is), akkor újra kilométerezek. Most itt a here-and-there mászkálásokhoz minek.
Tegnap este (egy átaludt-átpunnyadt nap után) Viseu, ami jelenleg Portugália legjobban, és egy felmérés alapján Európa egyik legjobban élhető helye. Ezt alátámasztani nem tudom, de el tudom hinni: nem a Portugáliában tipikus egymás-seggében lakások, hanem tágas kertváros (persze ha andalogni kell a csajoddal, akkor azért adott egy 1000 éves óvárosi rész), nagyon sok zöld, és házigazdáink szerint az ország legjobb egészségügyi ellátása, és hasonlók. Elképzelhető, hogy tényleg jó ott lakni, mi mindenesetre csak megtekintettük, illetve Jul egy újabb halat, én meg egy újabb grillezett steak jellegű cuccot tolt/am be a gyomrunkba.
A gyomrom egyébként most egy viharfelhőre hasonlít, kb. méretében is, de érzésre mindenképpen. Tudni kell, hogy Portugáliában (legalábbis itt a rural részen biztosan) gyakorlatilag steaket eszel steakkel. (Ha nem szereted a halat. Ha szereted, akkor ehetsz halat hallal. Én nem vagyok halas, bár most Barcelonában próbáltam valami gumiszerű, de a bundája (mármint rántott bunda) miatt finomnak is mondható halat. Az utóíze miatt aztán rájöttem, hogy miért nem vagyok halas.) Ez baromi jó, mert én szeretem a steaket és a grillcuccokat, de azért jóból is megárt a sok, és a kis helyeken más kaját viszont egyáltalán nem találsz, egyszerűen felejtsd el. Hal vagy steak. Vagy grill. (Viseuban láttunk egy kb. temető méretű kertet, ami tele volt micisütő kemencékkel. Nagy mennyiségben csinálák az ilyesmit.)
Szóval ha lenne itt egy üveg Jáger vagy Bállon, akkor persze semmi baj nem lenne: zsíros steak, utána két ez vagy az, és másnap kutyabaj. Így viszont (a legduvább pia, amivel találkoztam, valami 21%-os csajlötty) összeadódik a dolog, és nem vagyok 100%-os, na. (Ninja, Malasz, otthon diétás/felzárkóztató edzés?)
Ma pedig Figueira da Foz, ki-ba-szott nagy szél, amiben szegény kite is mintegy 5 másodpercig bírta csak, és ahonnan mi is menekültünk rövid úton, de végre találtunk olasz kaját, és nem steaket ettünk steakkel, hanem Lasagnét fokhagymás pirítóssal. (Nem mondom meg, hogy hol ettük.) Én már voltam Figueirában 2000-ben, és most is ugyanolyan szar volt, Jul viszont most először, úgyhogy ő fogja neked megmondani, hogy milyen érzés. Este pedig badminton tollas, még Lisszabonban sikerült remek tollaslaszikat szerezni, élvezetes.
Holnap indulás haza. Porto, Bilbao, Marseille, aztán valahogy Budapest – ez a program. Ruhák kimosva, fényképek (mmmost!) letöltve (a kisgépről, ofkoz), csókolom.