Marin vissza.

rakomKimaradt a hírfolyamból, hogy (múlt hét szerdán) visszajött a Marin. A Bajnok megint nagyon nagy volt és 1 hét alatt kész volt a cucc, aztán miattam csúszott folyton az átvétel, de a bringa nagyon megy, csöndes, az SPD-t imádom, és mint látható, még akkor is 99,9 km/h -val tudok menni, ha egyébként sörök mellett ülök a Fecskében. (A jelenség előidézéséhez annyi kell, hogy a csodás wireless sebességmérőt Nokia telefon mellé helyezzük. Ericsson telefon mellett csak 48 km/h körülre megy fel.)

Szóval köszi, Kopter!

Városban csak rakom.

Az utóbbi hetekben többször (talán vagy 3-szor is) tömegközlekedni voltam kénytelen Budapesten. Hát. Hasznom annyi volt belőle, hogy kikristályosodott: ebben a városban bringázni KELL. Ha autózol, sima ügy: beragadsz a forgalomba, taplók a többiek, és a forgalmon kívül mást nem nagyon látsz. Ha tömegközlekedsz, az se jobb: nem tudom, hogy csak az én szerencsém-e, de egyszerűen csúnya emberek utaznak a járműveken, rosszul öltözöttek, nem tudom máshogy mondani, mint hogy látszik rajtuk az ország helyzete és ez lehúz. Az utcán gyalog kell közlekedned, ettől aztán feltűnik a hányás, a kutyaszar, a széttagelt falak, a tömeg… Ha bringázol, szabad vagy: saját tempódban mehetsz, persze odafigyelni itt is oda kell, de minőségi a különbség. Az embereket nem nézed, ha nem akarod, a szemed inkább a többi bringás felé fordul, hátha ismerős jön szembe, és a bringások nem csúnyák. Egységes az öltözetük, praktikus, tehát többnyire jól is néz ki. (Ami egyszerű, az szép.) És minőségi különbség van egy szétcsúszott bringás arc és egy szétcsúszott tömegközlekedő arc között. (Bocs, szétcsúszott tömegközlekedő arcok, ezúton is.)

Tegnap egyébként elvittem a Marint a Bajnokhoz generálra (a Bajnok szervíz a lipilee hivatalos kerékpáros megoldásszállítója), és elhoztam a régi Caprine-omat, amit Kopter gyönyörűen használható állapotba hozott: új hajtáslánc, új pedál, csöndes, pattan. Persze a bringa jellegéből adódóan a Marin után nagyon furcsa rajta ülni, mintha tankot vezetnék.

Szeretnék hangot adni annak is, hogy fáj a bal térdem és bokám, gondolom meghúztam (és állandóan meghúzom) a vádlimat.

Kilométer.

Otthon (itthon) mosógépcsere történt, végre szárítunk is, nem csak mosunk. (Ha a természetre bízzuk, a lakás mérete miatt 2-3 napig szárad egy adag, pláne kettő!)

Ennek kapcsán (miközben túrtam a replacement mosógépcsövet) találtam egy kilométerórát, amit még a bringafregolival együtt vettem, aztán sose bontottam meg. Fő fícsöre: nincs drótja! Úgyhogy kb. 2 perc alatt föl is szereltem, és megtudtam a következőket:

  • Közelotthon-messzeotthon táv: 8,1 km. (Ezt eddig is tudtam, de legalább tudom, hogy jól mér az óra.)
  • Kifele (fölfele) 21 km/h átlagsebességet mentem. (Tekintve, hogy tulajdonképpen fáj a torkom meg a fejem és meleg is van, azt mondom hogy ez jó.)
  • A megszokott sebességem (ami kényelmes) 36 km/h.
  • A „b+ mindjárt összegabalyodik a lábam” érzés (26″-os kerekek!) 52 km/h körül jön el.

Hát ennyivel lettünk okosabbak ma. (Legalább!)