12, max 14, pedig jó lett volna legalább 20. Cserébe 18.
Címke: ragmeg
Az eltűnt idill nyomában.
„Nyélen raktam a Kékgolyót.”
A Farmos srácoknál (és lánynál) tett látogatás után 30 centi mennyiségben elfogyasztott sült kolbász volt talán az oka (sokmustár, koviubi, kenyér, kóla — ahogy kell), vagy a kora tavaszi napsütés, nem tudom, de ma egy rövid idilli pillanatba csöppentem bele a XII. ker. önk. ép. előtt: a hús-mentesáruban vidám dolgozók (hentes zsargon az utat elálló kollegina felszólítására: „pakold odébb a prágait”), az utcán vidám öregurak beszélgetnek, diákok ugrabugrálnak a villamosmegálló felé, süt a nap, minden.
Aztán ahogy jött, el is múlt: az egyik öregúrnak kinéző ember elforult és megláttam a fülébe nőtt bluetooth headsetet (tudod van az a fajta, aki állandóan hordja), illetve egyértelművé vált, hogy övé az az autó, ami keresztben felparkolt a járdára; a villamosmegálló fele haladó diákokra rádudált egy autó, mégis hogy képzelik, hogy a zebrán szeretnék megközelíteni a villamosmegállót. Jött a villamos, aztán elment — én pedig befejeztem a kólámat és továbbgurultam.
De akkor is, egy pillanatra idill volt.
Hétvége.
Bár most árajánlatokat küldök ki tömegével, ami lássuk be elég lúzer dolog még vasárnap este is (elvégre hétvége), tegnap sikerült kapnom magam és bringáztam egy Batthány tér – Dunapart – Hegyalja út – MOM Park – Mammut útvonalat, megszakításokkal: a lényeg (evésen kívül) Ubi megszerzése volt a Számítástechnika Magazinban (bezony, benne van), valamint rövid időn belül másodszor kérettem fel esküvői tanúnak. (A célszemélyek neve mindkét esetben titok, tiszteljük a személyiségi jogaikat. Lehet találgatni.)
Szóval gratulálok mindenkinek! És let’s call that a week.