„Súlyosbítva azt, ami amúgy is.”

Sör (Kozel), camambert (President, szemi-rendben levő), túrórudi (az Egy, a pirospöttyös) fölött.

Akinek még nem tűnt fel, Grafit-„Napirajz”-ember domaint vásárolt. És nem csak ez, hanem ez is.

A Napirajz a legolvasottabb magyar blogok között van, ha nem a legesleg. (A Statgépen konkrétan most sehol sincs, sejtem, hogy a domainváltás miatt. Grafit, erre figyelj oda! Persze mint ismeretest, a PI, következésképp a statisztika gépezetek szart sem érnek így 2007-ben, főleg egy olyan tech köznyezetben, mint a blogok.)

Az ezis-ből nem derül ki, hogy Grafit mit csinál majd a reklámszakma után. A Napi teljes embert kíván, megálni viszont nem kíván belőle…

Nem lepődnék meg, ha idén nyáron már a Gébics eszperszóba gurulnánk a meló utáni rendelésre, persze (disclaimer:) kizárólag akkor, ha Grafitnak ebből jó származik. (Esetleg pl. tulajdonos benne.)

Misc. pix.

Három legyen, amedig számolsz, s ameddig számolsz, az háromig legyen. Négyig ne számolj hát ezért, sem pedig kettőig – hacsak nem folytatod a te számolásodat háromig. Az ötöst szádra ne vedd.

Három képpel indítom ezt a zimás januári napot (10 fok alatt a hőmérséklet!), mindenki derülésére/okulására.

Először is, különösebb komment nélkül, egy lelkes versenyző, tegnap fotóztam a Hungárián. Itt kell elmondanom, hogy a TomTom ONE GPS cucc csúnyán leszerepelt a Ferih1 – Soroksári út viszonylaton. (Egyrészt ugye Sorok Sári olyasféle történelmi személy lehetett, mint Laborfalvi Róza, igazdrága?, meg Reitter Ferenc („Kinek a cucca ez itt?” „Hát ez itt a Reitter Ferenc cucca.”, utcanévadási séma-fronton), másrészt pedig igen, nem ismerem Kőbányalandet, ezért, meg útvonaloptimalizálás végett próbálkoztam meg a GPS segítségét kérni.) Leszerepelt tehát: az még csak hagyján, hogy akkor mondja, hogy „turn right”, amikor már tisztán záróvonalon-és-ide-ne-tévedj-csíkozáson kéne átvágnom, ráadásul 2 méterre vagyok a korláttól, tehát fizikai képtelenség lenne a dolog – mondom ez még hagyján, fogjuk rá, hogy nem elég gyorsak a reflexeim. De az, hogy az Ady Endre úton rámszól, hogy most kanyarodjak balra, amikor kb. 2 méterenként van egy tábla, hogy balra kanyarodni tilos, az egészen rémisztő. Mi van, ha követem a tanácsát, és bekanyarodok balra, a szembejövő forgalom orra elé? Szóval TomTom nem volt túl nagy tegnap.

A második kép: Fon router versus angol töltő. A töltővel gyilkolni lehet (Nem is tudom, hogy engedték fel Jult a repellőre vele. „Angol töltő van nálam, és nem félek használni! Take this plane to Cuba.”), csak kicsit kisebb, mint a router (befoglaló térfogata egyértelműen nagyobb), éljenek az angol szabványok. Ha jól megnézed, azt is látod, hogy a töltőből kéteres, földeletlen vezeték lóg ki, ergo a böszme földelt angol csatlakozónak semmi értelme nincs. (Fogadok, hogy ennek ellenére benne van az angliában kötelező 15 Amperes olvadóbiztosító – hihetetlen.) Fogjákmeg!

Harmadik kép: Batától kaptam egy ilyen matricát (igen, alatta egy Bad Mother Fucker Wallet), egyenesen az EuroVelo kiállításról hozta nekem. „Fixie Inc.”, aki ismeri, tudja. Én viszont nem fixizem, és ahogy most kinéz, nem is fogok már sose (váltó nélküli lightweight városi bringa igen, fixi viszont nem szerepel a terveim között), így felajánlom a kis bigyót annak, aki megérdemli. (Meg akinek kell.) Ha a héten nem jelentkezik senki, felragasztom a laptopomra flamebaitnek, úgyvigyázz!

Különben meg vettünk egy üveg Portoi borot, alattomos cucc, de nagyon finom.

Egészséges.

A tegnap esti rabság-dugóban élmény (sikerült pont a felborult rabkocsi által generált elképesztő dugeszban üldögélnünk) jelentősen javította az egészségemet: most már úg yérzem, hogy vagyok elég jól ahhoz, hogy megint bringára üljek – bármit, csak autót ne most megint egy ideig, városban. (Na jó, nem bármit. Bringát. Tömegközlekedés továbbra sem játszik.)

Éhes is vagyok egyből, mint a farkas, ami azt vetíti előre, hogy beteszem a lencséket, aztán bringára pattanok, és (lesz ami lesz) eszem valami finomat. Lehet, hogy aztán (Lol szavaival) többszörösen kimerítem a FMCG fogalmát: gyorsan mozog majd keresztül rajtam a kaja, én meg gyorsan mozgok haza, hogy lehetőleg elejét vegyem bármilyen kellemetlenségnek…

Aztán, csak úgy blog style: egy halott szerver. SCSI RAID5 tömb – volt, mert egy héten belül két (egyébként különböző korú és típusú) vincsi halt meg benne. Ez még SATA-val is pech lenne, nem hogy SCSI-val, hát nekünk most bejött. Ráadásul a szerver beleragadt a szekrénybe, amikor próbáltuk kiszedni, vicces látvány lehetett: sokszáhmilliós szerverteremben miliós Rittal szekrényből feszegetjük ki a milliós 1U szervert – 200 forintos csavarhúzóval.