A hátsó lámpám (Cateye, az a villogós gyász, ami mindenkinek van) pedig nem bírta a múltkori nemkis zuhit (vagy a másik, kicsit kisebbet, ami rá két napra esett), és SKSH hibajelenséget produkál, még elemcsere után is. Kénytelen leszek új villogót vásárolni, kemény pénzen, boltban. (Nyitvatartási időben! Ez a nehezebb része.)
Címke: ragmeg
Szubkultúra sorozatok.
Futólag említettem már (sőt: többször is volt róla szó), hogy a legnagyobbabb sitcom a „The IT Crowd” (trivia: a kiejtése „it”, nem „ájtí”). Most a negyedik részben megjelenő Richmond („Is it good that it’s doing that? I don’t know.”), a goth tiszteletére Cradle of Filth-et hallgatok – hát mit mondjak, nem nyerte el maradéktalanul a tetszésemet, azt persze meg kell hagyni, hogy pl. a gitártémák nem vágnak oda nagyon. (Az énekes/hörgős fazon azért jól rakja.) De azért nem is olyan rossz.
A szerencsések kapnak tőlem IT Crowd-ot. (Ha kérnek.) Ha te szerencsétlen vagy, akkor tessék az IT Crowd theme song.
A másik örömteli sorozat a The Scene (bumm egy theme song itt is), ahol IRC, Jabber és egyéb chatek formájában világosodik ki a történet, alatta atomzene (legalábbis segít a kontextusba helyezkedésben), és semmi más. Egyszerűen (hangúlyozom: egyszerűen) zseniális a koncepció, nyilván olcsó is megvalósítani. A sorozatot torrentben legálisan letöltheted, illetve online nézheted az összes részt.
Hogy mindennek miért örülök? Mert talán végre vége lesz egyszer az olyan sorozatok uralmának, ahogy a „hekker” csipogó gépbe írja be a négyjegyű kódot a Pentagon rendszerhez, kicsit végre talán realisztikusabb lesz az IT ábrázolása – lefogadom, hogy úgy sokkal spooky-bb kívülről. Lám, már a Matrix 2-ben is mekkorát ütött Trinity a nmap-sshnuke kombóval.
Olyan fajta öröm ez, mint hogy tegnap a Tokyo Drift-ben hallottam (jó, láttam: feliratos volt) először mainstream elhangzani a „rakjad neki” (bringás körökben sokat használt) kifejezést. A sors iróniája, hogy Speier Dávid pont egy autós film szinkronjába építette bele.
Kicsit péntekdélutános lett ez, de a lényeg, remélem, átjön.
Víz víz.
A Szöveccség uccában még csak arculcsapott egy vizes újságpapír – de már itt sejthettem volna. A Wesselényiben aztán olyan víz esett le onnan fentről (up there), hogy mire fedél alá értem (ezt ott egy sarok-kapualjban véltem manifesztálódni), csatak olyan lettem. Gondoltam, hogy kérem a telefonos-Seatos segítséget (nem nekem, hanem a laptopnak), de aztán empirikusan meggyőződtem a Bagaboo tatyó valóban-vízhatlanságáról (pedig nem gondoltam volna, hogy száraz marad azokban a nehéz (vizes, ámde nem nehézvizes) percekben is és a folyadékot nem ereszti át), utam folytatása mellett döntöttem: Jul, mint would-be-driver a sarki plázában ragadt Szillel és papírokkal, meg különben is. (A képen figyeljük meg a komikumot: a futárzsák után ilyen háromszög marad szárazon. Később ott is benedvesedtem.)
A szomszédok meg örülnek: napközben Jul hallgatott nagy hangerőn Nightwish-t, erre, mire fellélegezhetnének, hogy elment papírot vásárolni ő (de mindjárt jő), hazarombol a lee csatak vizesen, centrifuga-pozitív állapotban, és elkezd na mit hallgatni?
Nightwish-t.
Nagy hangerőn.
Ők meg felújítottak sok szombaton, szevasz.