Épp most értünk haza kis körutunkról, ami egyszerű futásnak indult (futottam, én!), de mivel Bálint időközben csúnyán elperecölt bringával egy závoli helyen, autókázásba, hovatovább kis budai körútba torkollt.
Hint: ne ess el Budapesten, mert nincs kórház, ahol el tudnának látni. A Honvédból átküldtek minket a Sportba, ahol készségesen közölték, hogy reggel 8-ra jöjjünk vissza, vagy János. Itt aztán a látszólagos senkiföldjén végülis lekezelték emberünket, illetve kijelentették két tányér lecsó közt, hogy „megmarad”.
Bálint tehát rendben van, ami korántsem mondható el a magyar egészségügy nevű csődhalmazról.