Címke: ragmeg

Vízesés tetején, fehér lovon tünde herceg gitározik.

Gyárban gépfrissítés van, én meg ma reggel először utaztattam bringán az új laptopot, merthogy addig azon dolgozom. (Álmosságtól alig látva. Mi a franc lehetett a reggeli szendvicsemben?)
Stable Debian Backports meg Volatile meg ki tudja még milyen repo-val szarrápatchelve működőkép- és vicces dolog, mindaddig, amíg nem akarsz „gyári” Testingre upgrade-elni. Akkor aztán felejtsd el, amit addig a Debianról hallottál, gyalulj le másfél gigát csak azért, hogy ne legyen 150 broken package és az alaprendszert upgrade-elhesd. Utána vedd észre, hogy ráadásul APT-Pinning be volt állítva, na akkor kezdd elölről, vagy legalábbis féltávról az upgrade-et. Végül indítsd el a legyalult másfél giga újratelepítését és várj.

Nekem már csak négy és fél órát kell.

(A cím pedig Blint meghatározása a Tru Tru Metalra.)

Update: Kisebb routolási tweakeléssel a négy és fél óra négy percre csökkent. Szeretem ezt az optikai bérelt vonalat.

Update 14:57: Megvagyunk.

The pubic hair sessions.

Több, mint két hete először kapcsoltam ki az „away” módot ICQ-n. Jó szívvel teszem, ma este nem vagyok hajlandó napi ügyekkel foglalkozni – I guess. (Ehhez még a szuperegómnak is lesz hozzáfűznivalója, de a szándék adott, a vérnyomás alacsony.)

Ma 30 ezres szervízen volt a fekete sárkány; azt hittem, az fog fájni, hogy 50 ropi a mindenféle csere, vagy az, hogy nem hajlandók kivezetni nekem a 6-os CD-váltó bemenetét a kesztűtartóba, MPIO végett. Aztán, miután nettó 3 órát töltöttem azzal, hogy a szervízbe és vissza az utat autóban tegyem meg, azt hittem, hogy az fog felidegesíteni, de még az sem. (Hiszen The Streets szólt a Radio Cafén! Our driving muzak.) A szokásos „nem értem” hangulat szállt meg – 30 ezres szervíz egyszer van az életben, na de mit csinál, aki minden nap lépésben halad végig a Hungárián? Nem értem… Mindenesetre jó volt a garázsba beállás után átülni két kerékre és mintegy 10 perc alatt elérni a Szódáig. Úgy éreztem, mintha baromi gyorsan mennék magamhoz képest, pedig lefogadom, hogy csak az autóvan elért 0,5 km/h-hoz képest tűnt soknak.
A Szóda Szalonban a Jäger a régi (védőital pedig mindig kell), a szendvicsek nem: nincs, ismétlem: nincs tojásrántottás szendó, a hot dogra pedig, miután vagy negyed órát vártam, várhattam újabb súlyos perceket, mert eladták a már majdnem készet. Too bad…

Saturn barátunk pedig holnapra marad.

Ja, for the record: cikk leadva, én pedig milyen filmet nézzek.

Got haircute?

Még Dewsburyben (utolsó nap, hajnal – mikor máskor) teljes málhával reptéri vonatpótlóbusz-után-rohangálás közben (Marine Corps, I feel your burden) sikerült a jobb combomat (belsőcomb; masszázs, valaki?) emberesen meghúzni, bringázni egész jól lehet vele, de pl. autóban a fékpedált kínok közt nyomom – gondolom a fékpedálnyomó belsőcombizom nevű rostcsoport járt rosszul.
Tegnap a kényszertartásban hazafele tekerés (ráadásul – kipihent as I be – most rakom neki eléggé, amíg még bírom) közben sikerült a jobb karomban is meghúzni valamit, ami, mint egy pár perce kiderült, a reggeli közben vaníliás karikáért nyúló izom volt.

Valaki etessen! (A kávéért nyúló izmok egyelőre köszönik, jól vannak.)
(Bár ami azt illeti, a kávégéphez odamenő és kávét generáló izmok kicsit lusták, úgyhogy egyelőre önmagam rábeszélése folyik.)

Egyébként Dohány utca bringával is járhatatlan módon le van zárva, baszom nagy markolók meg ezek a kicsi Bobcat játéktraktorok (játék-játék, de azért ne menjen át a lábamon) araszolnak jobbra-balra, verik fel az aszfalt és a port, kerülő út pedig nem nagyon van, hacsak el nem mész a Dob utcáig (Wesselényi ugye befele egyirányú) vagy ki nem merészkedsz a Rákóczira, ami így reggeltájt még autóval se vicces, se gyalog. Viszont a több forrásból is felbukkanó infót, miszerint a város üres, csak megerősíteni tudom. Hova lettek a mátrixemberek a mátrixautókkal?