Még Dewsburyben (utolsó nap, hajnal – mikor máskor) teljes málhával reptéri vonatpótlóbusz-után-rohangálás közben (Marine Corps, I feel your burden) sikerült a jobb combomat (belsőcomb; masszázs, valaki?) emberesen meghúzni, bringázni egész jól lehet vele, de pl. autóban a fékpedált kínok közt nyomom – gondolom a fékpedálnyomó belsőcombizom nevű rostcsoport járt rosszul.
Tegnap a kényszertartásban hazafele tekerés (ráadásul – kipihent as I be – most rakom neki eléggé, amíg még bírom) közben sikerült a jobb karomban is meghúzni valamit, ami, mint egy pár perce kiderült, a reggeli közben vaníliás karikáért nyúló izom volt.
Valaki etessen! (A kávéért nyúló izmok egyelőre köszönik, jól vannak.)
(Bár ami azt illeti, a kávégéphez odamenő és kávét generáló izmok kicsit lusták, úgyhogy egyelőre önmagam rábeszélése folyik.)
Egyébként Dohány utca bringával is járhatatlan módon le van zárva, baszom nagy markolók meg ezek a kicsi Bobcat játéktraktorok (játék-játék, de azért ne menjen át a lábamon) araszolnak jobbra-balra, verik fel az aszfalt és a port, kerülő út pedig nem nagyon van, hacsak el nem mész a Dob utcáig (Wesselényi ugye befele egyirányú) vagy ki nem merészkedsz a Rákóczira, ami így reggeltájt még autóval se vicces, se gyalog. Viszont a több forrásból is felbukkanó infót, miszerint a város üres, csak megerősíteni tudom. Hova lettek a mátrixemberek a mátrixautókkal?