Jogsi.

Ma reggel végre átvehettem a személyazonosságomat igazoló punciszínű lapkát, igen élménydús volt (nem). Leparkoltam a bringát az önkormányzati ügyfélszolgálat előtti bringatárolóba (nem), majd a jókedvű (nem) és tettrekész (nem) ügyintéző nem cseszett le engem, amiért a Központi Okmányiroda elfelejtett kitölteni valamit (de), és végül odaadtam, aláírtam.

Aztán Nagykörút, ami, mondjatok bármit, élmény, most, hogy fel van túrva és nem jár rajta villamos. (Vessző overflow.) A budai oldalon a sínen raktam, aztán Pesten beálltam két motorosrendőr mögé és így, harmonikus hármasban mentünk egészen a Blaháig. (Nem, nem huzattam magam velük.)

Melyik Mo? A kány.

Tegnap este fél óra hezitálás után (ablakon kinézés, „éppen nem esik az eső”, „de vajon hideg van-e”, weather bar kémlelése a desktopon) úgy döntöttem, hogy mokány vagyok, én biza megrakom bringával. Be is öltöztem, kontaktlencsét beszenvedtem, futárzsákot meghúztam, bukót-szemüveget felhelyeztem.

A mokányság a mélygarázs kijáratáig tartott, ahol konstatáltam, hogy szakad az eső. Ezzel a lendülettel visszagurultam… de ez már egy másik történet.

Ma pedig utazás előtti utolsó intézkedések, nyúl HOWTO készítés ugyebár, aztán fedettpályás költségvetés, Wizzair-nél a transzferem vagy mim lezsírzása.

Este pakolás, további utolsó simítások, aztán Holdudvar megnyitó. Ott búcsúzol, ha akarsz.

Rákóczi vs. Múzeum.

Kitti (-y?), akivel a Blahától a Móriczig együtt raktuk (kivéve egy rövid szakaszt), és nagyon raktad neki, és egyébként futár akarsz lenni, és ha olvasol ilyesmit, akkor szia. Ez nagyon aranyos délutáni intermezzo volt!