Címke: ragmeg

Azt hiszem, egy pár napra fel kell függesztenem a szubkulturális sajtó olvasását. Egyre több helyen hallani a Szigetről, ahova ugyan csak egy napra terveztem kimenni, aztán annyira se (okok később), de most, hogy olvasok ezt-azt (pl. az Isolde postját, de előtte Mileséit), azért csak rámtört az a régi Sziget vibe. Mennék munka után bringával, poroszkálnék a porban (érted) 5 perce elveszett haverok után kutatva, összetalálkoznék 10 éve elveszett haverokkal (small talk, másra nincs idő), innék sört műanyagból, táncolnék valami jó koncerten (De Phazz, Faithless mekkora volt már!), megfigyelném a lolitákat (nekem már a 18 éves is lolita), dugnék a dunaparton részegen, aztán botorkálnék emberekkel éjjel a sötétben, kicsit szentimentálisba is fordulnék talán, németül beszélgetnék németekkel, megkerülném a tömeget hazafele és 3 óra alvás után mennék dolgozni, hogy meló után újra szigeteljek.
Ehhez képest elég csúnyán szopóág van anyagilag (első ok kontra Sziget), „gazdag” életem talán legnehezebb hónapját élem, köszönhetően egy nem várt kocsitörésnek, egy nem várt kéménybélelésnek, meg egy csomó várt projektnek a lakás körül, amik földhözcsaptak, mint takony.
Továbbá azt is el kéne döntenem (második ok kontra Sziget), hogy a terv szerint bevállalom-e az Ozorafesztet, vagy (szintén anyagi megfontolásból, meg lakásprojekt-felügyeletiekből is) inkább kihagyom, és munkával töltöm szabadságom utolsó hetét. (Ami, ily módon, természetesen nem szabadság többé.) Ez több okból nehéz döntés: egyrészt a kajáláson kívül önmagam jóltartása és bulikba hurcolása volt az a dolog, amin nem szerettem sose spórolni. Másrészt, és ez talán a fájdalmasabb: három, de talán négy emberrel baszok ki, ha így teszek. Ezt meg még kevésbé szeretem. És természetesen az Ozorafesztről is olvasgattam postokat itt-ott, amitől aztán csak rámtört a régi Solipse vibe…