Róma.

Jegyzetszerű tapasztalatok (executive summary)

  • A metró az egy mayhem. Mivel az útikönyv azt állítja, hogy taxizni tilos mert átverik az embert, metróval jöttünk a vonatállomásról az apartmanba. (Reptérről vonat teljesen Európa.) Never again, és nem csak a tömeg miatt: ennyire szarul szervezett jegyeladást, és ilyen hosszú aluljárókat (ahol ráadásul opportunista módon mész fel értelmes térkép híján, majd csalódottan tapasztalod, hogy a kilométrenyi mozgójárdával és mozgólépcsővel szaggatott alagút konkrétan a senkiföldjére visz fel, ahonnan csak visszafele tudsz haladni, mert egy autópálya van az orrod előtt), szóval ilyen rémes föld alatti közlekedést még nem is láttam — marad a taxi.
  • Btw taxi. A hír igaz is meg nem is. A reptéri transzfer 40 Eur, se több, se kevesebb. Városba érkezve ezt nem feltétlen tudod, óra alapján meg simán kijön valóban 60-70 Eur is. Az érdekessége a dolognak az, hogy minket még reptéri transzfer rendelése után is megpróbált lehúzni a taxis. (Nem sikerült neki. Magyar vs. olasz…)
  • És ha már tágabb értelemben vett közlekedés, egy általánosabb meglátás. Voltam (vezettem) Párizsban és Portugáliában (meg Spanyolba’ is), voltam Rómában és figyeltem autós szemmel a közlekedést. És bár kaotikusnak tűnik, nem olyan életveszélyes, mint a Budapesti. Igen, megy mindenki a feje után és bizonyos szabályokat áthágnak, de nem olyan önző módon, mint az átlag budapesti autós. Szóval mielőtt nagyon elkezdenénk kritizálni az ún. mediterrán közlekedési káosz mémet, azért nézzünk szét a saját házunk táján, ahol szintén áthágjuk a szabályokat, csak ráadásul még életveszélyesen is.
  • Fon: van nekem Fon routerem, de azt kell mondjam, hogy Anglián kívül (ahol ugye az összes BT hotspot használható Fon accounttal) sehol nem vettem hasznát (persze azt a 14 vagy mennyi Eurót már így is többszörösen visszahozta). Térkép szerint Rómában is van egy csomó Fonero, de nyilván úgy, mint én: a lakásban üzemel valahol az eszköz, márpedig az 5-600 éves falak többek között arra is jók, hogy nem engedik ki a jelet. Utcán egyszer találtam rendes, nyílt wifit.

Venue-k

Róma egyébként gyönyőrű kis hely, a Spanyol lépcsőtől kb. 2 utcára laktunk (úgyhogy igazából a reneszánsz városközpontot láttuk sokat). Ezt láttuk az ablakból:

Ha lett volna netem (koncepciózusan nem zavartattam magam, hogy nincs), kb. ezeken a Foursquare venue-ken checkinelhettem volna:

  • Spanyol lépcső
  • Trevi kút
  • Pantheon
  • Piazza del Popolo / Santa Maria del Popolo / Porta del Popolo (ahol már építették a színpadot a pénteki giga-nyugdíjreform-tüntire)
  • Pincio és Villa Borghese
  • Gyerekmúzeum (Il Museo dei Bambini di Roma)
  • Colosseum
  • Basilica di San Clemente
  • Szent Péter Bazilika (és útközben Castel Sant’Angelo)
Szóval a basic venue-k. És persze a helyek nagy részére gyalog mentünk (mi állatok), kétszer szálltunk buszra, Adél a hátamon csücsülve élvezte a kilátást/lovakat (nyihaa/prr)/templomokat (tepe, put tó)/embereket (minden olasznak volt egy „ciao bambino”-ja Adél számára), és a lovakat (nyihaa/prr).
Térkép
Kartográfiai értelemben 4 forrásunk volt:
  • egy útikönyv
  • a Google Maps offline-ba cache-elt Róma-térképe (szart se ér, mert nem elég részletes és nem kereshető)
  • a Triposo Róma-appja (jó és részletes leírásokat ad a helyekről, a fő információs forrás volt, de útvonalat tervezni városon belül szar vele, az offline térkép és a gps support ellenére)
  • a TripAdvisor Róma-appja (inkább közösségi alapú, tehát csillagozós, ami torz eredményeket ad, a hülye amerikai turisták inputja miatt, viszont van benne egy jó „point me there” iránytű-és-távolságmutatóka, és persze offline térkép gps támogatással)

PicPlz, fotoblog.

Van ez a regota huzodo problema, hogy mit kezdjek a fotoblogommal. A technologia alatta anakronisztikus, ezert pl. nem tul SEO meg SMO friendly, nem keresheto jol, nehezkes az adminfelulete. Zavaro, hogy nincsenek jol integralva az egyebkent faek egyszerusegukben nekem tetszo fotogaleriak. Es legfokepp az zavaro mostanaban, hogy napok, esetenkent hetek telnek el, mire egy foto eljut az eszkozrol (telefon, fényképező) a blogra.

Atmeneti megoldaskent reaktivaltam a PicPlz accountomat, megnezem milyen az. Elso koros megjegyzesek:
– Kerulom a hulye hipster filtereket, legalabbis a cel a sajat stilus es a kapcsolodo kontinuum megorzese.
– Tetszik, hogy megszabhatom a fotokra vonatkozo licenszet. Erre egyebkent biztatok mindenkit mert az alap licensz az csak annyi, hogy copyright azt’ csa. En termeszetesen CC-BY-NC licensz ala helyeztem a fotokat, amitol megintcsak termeszetesen egyedi esetekben elterhetek. (Volt mar ilyen.)
– Tetszik, hogy a PicPlz for Android app minden foto eredetijet feltolja a Dropboxomba. (Disclaimer: Dropboxot fontos dolgok tarolasara nem hasznalunk!)
– A Dropbox integracio lehetove teszi azt is, hogy a PicPlz-re feltolt fotokat eventually es for the record
feltoljam a see no evil blogra is – amig ki nem talalom mi legyen vele.
– Megvasaroltam a PicSay Pro fotoeditort is a telefonomra, amivel kontrasztot meg szinteket tudok allitani a fotokon mielott atadnam a PicPlz-nek.

Es a jelenleg megoldasra varo dolgok:
– Fotoblog/gallery engine sorsa: az ultimate megoldas persze egy olyan sajat szerveren futo web alkalmazas lenne, ahova feltolom a galleriakat, aztan bepipalom, hogy mely fotok legyenek kint fooldalon, aka. fotoblogon. Ha erre van megoldas, akkor mar csak importalni kell parezer blogos fotot, es par tizezer gallery fotot… Kihivas szagu.
– TwitPic fotok sorsa: mivel a TwitPic egy huszarvagassal lenyulta (jogilag) a felhasznalok feltoltott kepeit, feltett szandekom, hogy mindent, amit valaha feltettem oda, lementsek es aztan toroljem a TwitPic accountomat es a romjait lepisiljem es utana reszegen satanista tancot jarjak rajtuk. Ez meg varat magara, illetve kerdes hogy erdemes-e egyaltalan.