Tegnap esti program volt a $SUBJECT, röviden: jó volt. Hosszabban (mint a szocializmus):
Hát először és abszolút elsősorban, kedves seggszagú honfitársaim! Basszátok meg! Ha megvesztek 17900 forintért egy jegyet egy előadásra, akkor legyetek már olyan kedvesek és tiszteljétek már annyira az előadót, nézőtársaitokat, de nem vagyok ennyire utópisztikus (hisz Magyarországról beszélünk, az individualizmus (egoizmus) fellegváráról): a saját pénzeteket, hogy pontosan odaértek! Az előadás elvileg 19:30-kor kezdődött, gyakorlatilag legalább 19:50-kor, és még utána is fél óráig folyamatosan jöttek be a nézők, de bazmeg nem egy, legalább egy busznyi! El sem tudom mondani, mennyire idegesítő, amikor a színpadképbe belegyalogol a polgár és buta fejek csodálatos sziluettjein keresztül kell megpróbálnod élvezni a színpadképet.
(Ehhez persze hozzájön a BS labirintus jellege, hogy a szektorok nincsenek rendesen jelölve (a külső folyosókon ritka az, hogy nincs leesve a lépcső mellett a szektort jelölő betű) és az, hogy még a szőke hostesscicák se tudták, hogy melyik szektor merre van, és a 101-est keresőket folyton a 103-asba irányították. Legközelebb legalább egyszer körbe kéne velük járatni a helyszínt, hátha rögzül belőle valami.)
(Illetve azt sem említem itt, hogy minden ilyen esemény minden szektorában direkt van egy ember, aki hangosan végigkommentálja a színpadon történteket. „Nézd, repül!”, „nahát, fejreállt!”, baszki jegyzetelni nem tudnál inkább?)
A színpadkép persze gyönyörű volt: a színpad jobb és bal oldalán extra kivetítők, a színpad elé háló húzva, amikor szükséges volt, és ezen a három screenen konzisztens grafikai elemek futottak, amiket körülbelül úgy tudnék érzékletesen körülírni, hogy „OpenGL képernyőkímélő”. (Gyengébbek kedvéért: „Apple képernyőkímélő”.) Gyönyörű színpadképek váltották egymást, tulajdonképpen nem is az egyének kis számai voltak a lényeg, hanem a konzisztens grafikai installációk váltakozása, egy színes-szélesvásznú show, Dolby Surrounddal. (Na jó, élőzenével.)
Az, hogy nem a kis kínai tekergős lányokra van kihegyezve a Delirium, hogy tulajdonképpen nem cirkusz, valószínűleg nem véletlen: a BS túlságosan is nagy egy olyan show-hoz. Mi a 103-as szektorban ültünk, a legjobb helyek egyikén, és még így is messze volt a színpad. Amíg be nem értünk, úgy gondoltam, hogy a küzdőtérre lesz felhúzva, és ott megy majd a parádé, ehhez képest meglepődtem, hogy mintha koncertre építkeztek volna. El se tudom képzelni, mit lehetett látni az olcsó helyek egyikéről, mondjuk a színpaddal szemben, hátul. (Semmit, például?)
Másra számítottam tehát, de akklimatizálódás után végülis mind nagyon jól szórakoztunk: az afrikai jellegű sámános énekesek kurvajók voltak (nagyon bírom ezt a hangzást), a hullahopp-karikás csajszi lenyűgöző (és nem a karikák miatt; „na, ez apu kedvenc száma”, mondtam magamban — kurvajól mozgott a csaj), és persze zárószámként elnyomták az Allegría theme song-ot, ami szerintem a közönség felénél kiverte a biztosítékot: „mit lopkodnak ezek iten Gesztitől meg a Ruzsamagditól (vagy kitől)?!”
Elkerülhetetlen, hogy összehasonlítsam a Deliriumot az Allegríával, a BS-t a Royal Albert Hall-lal, és az egyértelmű győztes a Royal Albert Hall-beli show.
A hely miatt eleve sokkal intimebb volt az egész (köralakú nézőtér, színpad kinyúlik középre), eleve sokkal közelebbről néztük a mutatványt, és nekem személy szerint az Allegría theme is jobban betalált, bár ez azt hiszem tényleg csak hangulati kérdés. Az viszont nem, hogy a Royal Albert Hall-ban ha elkésel, akkor úgy jártál, legközelebb a szünetben foglalhatod el a helyedet, sorry mate. Persze ettől függetlenül van egy olyan érzésem, hogy Londonban megtisztelik annyira az eseményt a nézők, hogy pontosan érkeznek. (Az meg, hogy csokkerországban nincs a R. A. H.-hoz fogható helyszín, már igazán részletkérdés.)
Pedig nem fizetnek annyit a jegyért sem! Ezév januárban a mi jegyünk (meglehetősen jó helyre, kb. 10-ik sor a színpadtól 44 fontba került, ami jelen állás szerint 2000 forinttal kevesebb, mint a BS-beli jegyár (írjuk le az onokának: 17900 Ft). Hiába, odaát nyomor van, ugyebár. (A BS-ben teltház volt egyébként.)
Minden negatívum ellenére nem bántuk meg, hogy elmentünk: a show megérte. (A közönség nem.)
