Android-Ubuntu keresztpost: egyeztessük fontjainkat!

(Ezt a postot az androidportal.hu-ról emeltem át, Ubuntu relevancia okán.)

Valahol olvastam, hogy az Android fejlesztése során 2 év ment el arra, hogy kifejlesszék a megfelelő fontcsaládot, ami a kis telefonképernyőkön is slick látványt nyújt. Megérte, a végeredmény egy kis helyigényű, de nagyon jól olvasható fontcsalád lett, ami a meglepő Droid (vagy TTF-Droid) nevet kapta. Az állandó questem a netbook kis képernyőjének optimális kihasználására kivédhetetlenül arra a felismerésre vezetett, hogy ami jó a telefonom kis képernyőjén, az biztos jó kell legyen a netbook képernyőjén is. Természetesen nem én jutottam erre a felismerésre elsőként, Stefano Forenza remek kis howtoja alapján 2 (+1) lépésben lecserélhetők az Ubuntu rendszerfontjai:
Android-Ubuntu keresztpost: egyeztessük fontjainkat! részletei…

Kis esti bluez.

Mintegy a mai nap megkoronázásaként (aminek a reggeli tökölés után még számtalan remek mozzanata volt, including egy parkolási bírság, nekem kérem senki nem szólt, hogy a belvárosban már nem 6-tól ingyenes, ráadásul szívem szerint hazamentem volna, ha nem látszott volna egyértelműen, hogy a hazaút újabb másfél órás mókát tartogat és egészen biztos, hogy nem érek oda 7-re a Szódába, nade) diagnosztizáltam, hogy a Wind nem hajlandó többé suspendbe menni. A megfelelő gonb megnyomására elsötétül a képernyő, majd lelockol, majd… nem történik semmi, lehet unlockolni. Az első reakcióm az asztali felhasználóé volt: leszarom, majd ha kijön az új verzió (Krusty Kokonut? Krappy Ketamin? Killer Koala?), majd újratelepítem. Aztán csak nem hagyott nyugodni a dolog, milyen ciki lenne már, meg egyébként is… milyen ciki lenne már.

Úgyhogy magamhoz hívtam hű társamat, a terminált, és megnéztem azt, intuitíve:

root@shu:~# less /var/log/pm-suspend.log

Itt aztán találtam egy olyan sort, hogy

Inhibit found, will not perform suspend

Előtte pedig bluetooth-ra panaszkodik a rendszer, hogy ti. nem tudja leállítani. Erre már szagot fogtam, mert nincs sok extra APT forrás a gépemen, de a Bluez speciel az, nyilván az tört el, és nem az Ubuntu. (Így jár, aki mindenféle PPA-kat ész nélkül befűz.) Gyorsfixként a bluetooth script eltávolítása a /etc/pm/sleep.d/ könyvtárból máris megoldotta a dolgot, a többit a Bluez-os srácokra bízom, majd frissítenek.

Ehhez persze tudni kell azt, hogy

  • nálam a bluetooth az idő 99,9%-ban ki van kapcsolva (ettől halt ki a sleep.d script)
  • nem használok szinte sose bluetooth-t
  • úgyhogy nem érdekel, ha egy ideig nem megy zökkenőmentesen.

Ha sokat használnám, kézzel kéne újraindítgatnom amíg nincs kint az új Bluez csomag, na bumm.

Ez, és a hazafele magas decibelen hallgatott Soundgarden az oka, hogy most nem szaladok el egy üveg Unicumért. (A rádiót elfelejtettem kikapcsolás előtt lehalkítani, úgyhogy a Soundgarden hangerejétől holnap Jul meg fog ijedni.)

A nagy Rhythmbox slider svindli.

Régóta jelen lehetett ez a probléma a gépemen, de csak a közelmúltban tűnt fel (mert ki nézegeti folyton a zenelejátszóját): a Rhytmbox frankón játssza le a zenéket, de bár az időt kijelzi, a csúszka nem moccan. Sőt, ahogy jobban megnézem, a dalok melletti Quality és Time oszlopokban Unknown van, függetlenül a fileformátumtól (ami nálam tipikusan flac, ogg, vagy mp3).

A megoldás marha egyszerű, csak meg kell találni: $HOME/.local/share/rhythmbox/rhythmdb.xml töröl (mást ne, mert itt vannak a playlistjeid is tárolva), Rhythmbox elindít, és végigvár, amíg a Rhythmbox újraindexeli a médiatartalmat. (Ami esetemben a gépről gépre mozgatáskor törhetett el, tehát jópár hónapja…)

Éljen! Most már tudom, hogy Dave Matthews a  Gravedigger-rel egészen pontosan 3 perc 53 másodperc tökéletességet csempészett a napomba.