Végre megcsináltattam mind a négy kavicsfelverődést az Erdészen, mehet vizsgázni. Ahogy a költő mondja, „apparently, repairing windshields is impossible when it’s raining”, úgyhogy volt egy kihívás a dologban ma is: amikor elindultam még esett, és amikor a szakember UV-lámpázta a ragasztást, már megint esett, kb. 5 perccel ezután pedig 3 centis jégréteg keletkezett az ablakon, jégeső formájában. (Ami aztán, let’s talk about the weather, újabb 10 perc elteltével már sehol sem volt, leolvasztotta a hétágra-napsütés.)
Címke: subaru
Tél.
Forgalmi, kötelező elintézve. Az önkormányzásról visszafele, a Joliot Curie téren láttam egy öregurat, amint síléccel baktatott a 21-es megállója felé — nyilván ment a Normafához csúszni (illetve most esik le, hogy sífutólécei voltak, szóval inkább sífutni), szép évek a nyugdíjas évek. Nekünk jelenleg Orcieres és Merlette néz ki, de majd csak jövő tavasszal.
Meglehetős lemaradásban vagyok alvásilag, energiailag.
Randevú az Elemekkel.
Perkátai kirándulás, ahol egyszer majdnem visszafordultunk (mert akkor szél volt, hóviharral kombinálva), de aztán az időjárásjelentés meggyőzött, hogy ez pimfli, és végül tényleg odaértünk. A kis hó-jég-víz (whatever) nem tűnt a „Light Truck All-Season” gumik ellenfelének. Meglátjuk, holnap hogy tetszik nekik a budai hegyvidék, ami addigra vagy havas, vagy jeges lesz, vagy mindkettő. (A történethez hozzátartozik, hogy csúsztam már meg vele. Visszatekintve valami olajfolt lehetett.)
Szóval Perkátáról azt kell tudni, hogy Jul valamely őse onat származik. Sajnos az ellustázott délelőttnek köszönhetően lemaradtunk a könyvtár-e-pont-kastély-levéltár kombó nyitvatartási idejéről, pedig állítólag (ez nekem kétszeresen közvetett info) nagyon szép. Kívülről is gyönyörű az épület, csak egy kiadós tatarozás kéne neki. A táj pedig lélegzetelállító, de persze vezetés közben nem fotóztam.
Note: régi todo itemet pipáltam ki azzal, hogy mostantól az összes feltöltött fotómban (igen, benne) megtalálható a licenszről szóló rész, és hasonló copyright okosságok.