ReManDroid.

2013-12-07selfie500x250Anno 2010-ben Kobak elindította a ManDroid.hu-t, a The Setup mintájára: négy egyszerű kérdést tesz fel a magyar online élet ismertebb alakjainak (Ki vagyok és mit csinálok? Milyen hardvert használok? Milyen szoftvert? Milyen lenne számomra az álom setup?), azok válaszolnak, és hilarity ensues. Most, 2013-ban a 2010-es embereket újra megkereste, feltette ugyanazt a négy kérdést, a válaszposztokat pedig adventi naptár jelleggel, naponta jelenteti meg. Benne voltam a 2010-es adagban is, a mostani „ReManDroid” válaszaim pedig épp ma mentek ki — de nem is ezért írom ezt.

Azért írom, mert élvezetes olvasni ezeket a válaszokat. És azért is, mert nagyon érdekes trend figyelhető meg:

Míg 2010-ben az emberek nagy része a „Milyen lenne számomra az álom setup?” kérdésre valós válaszokat, konkrét setupokat tudott megnevezni, 2013-ra ugyanezek az emberek tipikusan elégedettek a használt technológiával.

Ez több dolgot jelent(het):

  • Egyrészt 2013-ra tipikusan gyorsak lettek a dolgok, és a használt ezközeink kábé mindent tudnak, amit kell.
  • Másrészt 2013-ra olyan szinten absztrahálódott a software stack (jaj: szóval mindenki webes appokat használ leginkább), hogy a fenti hardvereken minden letisztultabb, eleve gyorsabb, jobban működik, „hordozható” (mármint az adat meg a beállítás) — tényleg a web lett a platform. (Még ha zárt is mint a kurvaélet csuda.)

Akármelyik opció is az igazi ok (sejtés: nyilván a kettő kombinációja), tegyünk egy lépést hátra, és vegyük észre, hogy bár rinyálunk (időnként) az eszközeink miatt, három év alatt akkorát fordult a világ meg a technológia, hogy az alapvető elégedetlenségből, hiányérzetből alapvető elégedettségbe érkeztünk!

Ha amerikai lennék, és ezt a bejegyzést 2 héttel ezelőtt írnám, azt mondhatnám: hálás vagyok, hogy ez bekövetkezett. De persze magyar vagyok, nem adok hálát, és ki kéne találnom valami frappáns rinyát.

De nem tudok.

A Google+ probléma és egy alternatíva. (Ugyanitt: bétateszterek kerestetnek!)

Magánembernek magánszférát!

A minap (hétfőn) @deKata volt olyan jó, és ártatlanul elkezdett egy kisebb baráti flamewar-t a Google+ szükségességéről (innen érdemes olvasni), amibe én, trn mester (@ZsoltVajda), és @rszaloki is beszállt. A lénye: a Google+ #minekvan, és egyébként is, igaz hogy ingyen van a szolgáltatás, az ökpszisztéma, de akkor is bassza meg a Google. (Ez a tágabb téma persze önmagában is megér egy poszt-sorozatot.)

A vicc az (és ezért innen is bocsánat tőlük), hogy az alapproblémával jórészt egyetértek: a Google+ által prezentált privacy invasion tényleg túlmegy jónéhány határon. Ám azt is látnunk kell (és nálam innen a devil’s advocate attitűd), hogy nem a Google+, mint közösségi háló a probléma forrása, hanem maga a Google szolgáltatások jelenlegi (socialra alapozó) felépítése. If it’s free, you are the product, ez halmozottan igaz a Google-re! A szolgáltatás (a social része is) opt-in, hiszen hozzájárultál, hozzájárulsz mindehhez az egyéb Google szolgáltatások használatával. És a „Google social” probléma mellett engem régebb óta zavar, hogy életünk jelentős részét tartjuk a személyes privacy preferenciáinkra magasról szaró szolgáltatóknál, és igen, a Google-lel szembeállítható úgynevezett alternatívák 95%-át is simán ide sorolom. (Sőt, továbbmegyek: az agresszivitása mellett is az egyik legélhetőbb alternatívának tartom a Google-t a rosszak közül. De ez másik sztori.)

Régóta zavar, és bár rinyálni is jó, én úgy döntöttem, teszek is ellene. A Google+ probléma és egy alternatíva. (Ugyanitt: bétateszterek kerestetnek!) részletei…