Az Apple kitiltotta az App Store-ból az iPhone gyártását bemutató játékot (gyilkos irónia).

Olvasom ezt a hírt, és vigyorgok magamban.

A sztori röviden:
A Molleindustria nevű független fejlesztőcsapat csinált egy iPhone játékot Phone Story néven, ahol játékos formában a telefonod gyártási folyamatának sötét oldalát mutatják be (“the dark side of your favorite smartphone”). A sötét oldalról persze ezer cikkből lehet olvasni: gyerekmunka, dolgozói körülmények a gyárban, stb.
Az Apple pedig fogta magát, és kitiltotta a játékot az App Store-ból, mégpedig 4 App Store szabály megszegésére hivatkozva:

  • depictions of child abuse (code 15.2)
  • objectionable or crude content (16.1)
  • promises to turn over a portion of the money to charity (21.1 and 21.2)

Nem rohadék nagy öngól ez? Oké, a charity rész ebből a szempontból irreleváns (or is it?), de az első két pontban az Apple indirekt módon a saját gyártási folyamatait bélyegezte meg.

A Molleindustria csapatának persze lehetősége lett volna arra, hogy némi öncenzúra árán az App Store-ban maradjanak, de ők úgy döntöttek, hogy inkább fogják magukat, és a játékot kiadják Androidra: a Phone Story a Marketről letölthető, 1 USD ellenében.

Megjegyzés: talán nem az Apple-hez hasonló mértékben, de nyilván az Androidos és egyéb telefonok sem a szivárvány tövében hárfázó unikornisok örömkönnyeiben mosakodó szüzek szerető kezei közül kerülnek ki – a ritkaföldfém-bányákat, gyártósorokat, az e-hulladék kezelését valószínűleg mindegyik gyártó az Apple-hez hasonlóan viseli szívén (nem). Nekünk magyaroknak talán az adhat némi lelki békét, hogy ahogy a dolgok állnak, 10 éven belül mi is ilyen gyártósorokat, és magasan képzett kétkezi munkaerőt fogunk majd biztosítani a világ gazdagabbik felének.

Barnes & Noble nook Simple Touch: az ebook olvasó megoldás

A közelmúltban röviden (?) leírtam, miért nagyon jó választás a legutóbbi gadget beszerzésem, a Barnes & Noble nook Simple Touch ebook olvasó:

A hosszúra nyúlt bevezető után a tőlem megszokott speckó pr0n helyett most fókuszáljunk kicsit inkább az ebook olvasóra. Azt azért elárulom, hogy a nST-ot 800 MHz-es Texas Instruments OMAP proci hajtja. A lényeg ezúttal mégsem a sebesség, hanem ezek:

  • kicsi: a teljes eszköz akkora, mint egy A5-ös füzet, simán befér egy oldal- vagy farzsebbe
  • könnyű: az egész kütyü kb. 210 gramm, ami simán feleannyi, mint gyakorlatilag bármilyen mai tablet, már abszolút a használható , könnyen kézben tartható kategória
  • szuperül látható/olvasható: a nST 6″-os, 800×600 pixel felbontású Pearl eink kijelzőt kapott (ami ráadásul érintőkijelző, lásd fönt)
  • nagyon jó a kialakítása: mivel nem tablet és nem kell csillognia, a Barnes & Noble a designkommandók retorzióinak veszélye nélkül gyárthatta a nST-ot csúszásgátló műanyagból, ahogy egy ebook olvasót kell; kellemes adalék, hogy elég masszívnak is tűnik a kis eszköz, bár szerencsére ezt nem volt még alkalmam tesztelni
  • a teljes könyvtárad elfér rajta: 240 MB felhasználható belső memória mellé akár 32 GB-os microSD kártyát szúrhatsz; ha mindenképpen számokkal kell kifejezni: ez több millió könyvre elég
  • iszonyú sokáig bírja: gyári állapotában (rootolatlanul) 2 hónapig elmegy egy töltéssel, de ha álandóan WiFi-zel vele, 2 hetet még akkor is
  • microUSB-n tölthető, árammal és adattal egyaránt
  • ePub, PDF, JPEG, PNG, BMP, GIF formátumokat támogat

Ez persze csak egy szeletke; a teljes cikk az androidprtal.hu-n olvasható. A közeljövőben azt is le fogom írni, hogy miért jó a rootolt nook Simple Touch.

Amiről abban a cikkben nem esett szó, az az Ubuntu vonatkozás, vagy tágabban értelmezve: az asztali számítógép vonatkozás. Amellett ugyanis, hogy persze lehet szimpla USB háttértár módban bohóckodni és könyveket pakolászni az eszközre, célszerű valamilyen módon menedzselni az ebook könyvtárat — pár tíz könyv után már elég átláthatatlan tud lenni, márpedig ebookkal megjósolhatóan hamar a pár tíz, inkább pár száz darabos kategóriában találja magát az ember.

Ubuntu alatt erre a legjobb megoldás a Calibre, amellyel mindenféle ebook könyvtárral kapcsolatos feladatot lehet elvégezni:

  • ebook könyvtármenedzsment
  • ebook generálás (pl. .txt file-ból)
  • ebook szinkronizálás eszközre/-ről
  • ebook olvasó (belenézni, hogy ez-e az-e)
  • beépített webszerver az ebook könyvtár webes megjelenítéséhez
  • RSS feed kontentből ebook generálás

A Calibre a 0.8.3-as verzió óta támogatja a nook Simple Touch-t is.

Ami még nagyon kúl: létezik Portable változat is. Innentől adódik egy triviális user story Windows felhasználók számára:

  1. felteszem a portable változatot a nook Simple Touch-om microSD kártyájára;
  2. akárhova megyek, akárhol vagyok, csak bedugom a nook Simple touch-omat egy bármilyen Windows-os gépbe, és menedzselem a könyvtáramat;
  3. profit.
Persze ettől még ne kényelmesedjünk el: időnként azért csináljunk backupot az innentől fogva tokkal-vonóval egy microSD-n tartott könyvtárunkról!
Summa summárum: nook Simple Touch, urak, és Calibre.

Kiegészítés: a Calibre Ubuntu verziója megragadt valahol 0.7.18 körül, így (sajnos) Ubuntu alatt is célszerű a Calibre saját bináris installerét használni. Oneiric alatt már jobb lesz a helyzet, ott jelenleg a 0.8.8-as verzió van.

Miért lőjük le az atomenergiát?

Értem én, hogy Fukusima miatt most (a névvel ellentétben) elég göröngyös lett az atomenergia sorsa, azt viszont növekvő wtf arckifejezéssel nézem, hogy „nyugati” országok nagyjából kihúzták a dugót az atomenergia-programjaikból. Nálam az értetlenséget Németország okozta, akik 2022-re az összes atomerőművüket leállítják, de a Slashdoton (a tájékozódó geek kezdőlapja) keresve aztán hamar kiderül, hogy Olaszország is ugyanezt tervezi, sőt, az USA-ban is felmerült már a kérdés. (Megj.: azért a Slashdot cikkeket linkelem és nem a valódi cikkeket, mert érdemes a Slashdot válogatott olvasótáborának válogatott kommentjeit elolvasni — tényleg.)

Németország jelenleg áramszükségletének 22%-át biztosítja 17 reaktornyi atomenergiából. És hogy ezt mivel fogják pótolni?

These include building new coal and gas power plants, although Berlin is sticking to its target of cutting greenhouse gas emissions by 40 percent by 2020 from 1990 levels, and by 80-95 percent by 2050.

Riiight. Szóval most, for the time being, lelövik a „tiszta” energiaforrásokat (tiszta: CO2 szempontból, ami jelenleg nagyjából az emberiség elsődleges szempontja kéne legyen), és, for the time being, kipótolják szén- és gázalapú erőművekkel, amik hogy úgy mondjam nem a CO2 emissziós adataikkal szoktak csajozni menni. Mindemellett persze a német politikusok továbbra is kiállnak a 10 és 40 éves távlati tervek mellett — persze nekik könnyű, az, ott, akkor már egy másik kormány problémája lesz.

Szóval nem értem.

A másik érték, ami erőműkérdésben még releváns lehet egyébként, az az „emberélet / kWh”. És ebben is magasan vezet a nukleáris energia, Csernobil, Fukusima, és ama harmadik híres atombaleset ellenére. Kétségtelen, hogy politikailag sokkal szarabbul néz ki egy nukleáris baleset, mint a hosszú évek során fellépő betegségek, stb.: elvégre az atom titokzatos dolog, hát hiszen Hirosimára is azt dobták, és ez az erőmű itt a szomszédban bármelyik pillanatban pont ugyanúgy felrobbanhat! Azonnal le kell állítani mindet.

Nem akarok én itt ilyen pro-nukleár, con-antiatom postot csinálni: bár azt hiszem egyértelművé tettem a véleményemet, az alapvető problémám az, hogy sehol nem láttam leírva, hogy pontosan milyen forrásokból tervezik pótolni a kieső atomenergiát. Sőt, továbbmegyek: milyen erőforrásokból tervezi az emberiség radikálisan csökkenteni a CO2-kibocsátást, ha nem atomenergiából? Mert a napelem egy vicc. A szélenergia, hasonlók nagyságrendjüket tekintve szintén vicc kategória. Akkor miből lesz az áram? Vagy, more importantly, ha nem lesz áram, hogy fog a Greenpeace internetezni?

Pont a napokban közölt a Wired egy interjút Bill Gates-szel, akiről talán elismerjük, hogy nem kispályás filantróp. (De ha nem tudod miért írom ezt, olvasd el a Wikipedia idevágó cikkét.)

Az interjú egy followup interjú Bill Gates 2010 februári TED beszédéhez, amit egyébként szintén érdemes megnézni a cikk elolvasása előtt. És Gates akkor is, most is az atomenergia fontosságát emeli ki, meglehetősen hatásos érvekkel, körbejárva a jelenleg ismert alternatívákat, és pl. olyan kapcsolódó területeket, mint az energiatárolás (napenergiánál meglehetősen fontos), vagy a globális élelmiszer-kapacitás (ami pedig bioüzemanyagoknál jön szóba) — és persze mindenek felett a CO2. Lényegében azt állítja, hogy a jelenlegi „megújulók” inkább gazdag gyerekek játékai, mint bármi más, cserébe a fejlett világ sokkal többet fordít az energiatermelés infrastruktúrájára, mint kutatás-fejlesztésre, ez pedig nagyon veszélyes. Az interjúból ide most csak pár mondatot emelnék ki:

 For example, despite often-heard claims to the contrary, ethanol has nothing to do with reducing CO2; it’s just a form of farm subsidy. If you’re using first-class land for biofuels, then you’re competing with the growing of food. And so you’re actually spiking food prices by moving energy production into agriculture. For rich people, this is OK. For poor people, this is a real problem, because their food budget is an extremely high percentage of their income. As we’re pushing these things, poor people are driven from having adequate food to not having adequate food.

If you can start with cellulose as your feedstock, then the economics start to work. But the amount of landmass that you have to use if you actually want to start substituting biofuel for oil is pretty unbelievable. You can process your garbage, corn stalks, cut up some wood … But that’s just a rounding error, it doesn’t add up to much and it won’t measurably impact US oil importation.

I think people deeply underestimate what a huge problem this day-night issue is if you’re trying to design an energy system involving solar technology that’s more than just a hobby. You know, the sun shines during the day, and people turn their air conditioners on during the day, so you can catch some of that peaking load, particularly if you get enough subsidies. It’s cute, you know, it’s nice. But the economics are so, so far from making sense.

Röviden ennyi. Itt is melegen ajánlott a kommentek böngészése.

És végezetül még egy dolog, az összeesküvés-elméletek kedvelőinek tőlem: mi van, ha az egész európai antiatom lobbi a közel-kelet diverzáns tevékenysége? És itt most nem a legtriviálisabbra, az olajlobbira gondolok, hanem — paradox módon — a közel-keleti atomlobbira.

Ha fügyeljük a híreket (nem a magyar híreket, hanem a híreket), feltűnhet ez a pár cikk:

Franciaország Líbiának segít civil atomprogramot létrehozniTöbb ellenséges arab ország közt Egyiptom vállaltan civil (áramtermelési) céllal épít atomerőműveket, ugyanígy az Egyesült Arab Emirátusok. A Reuters is hasonlót cikkez.

Látjuk, mi történik, ugye?

  1. Az arab országok (Szíria, Líbia, Irán, Egyiptom, Jordána, Egyesült Arab Emirátusok) civil atomprogramokat futtatnak, kifejezetten áramtermelési célzattal.
  2. A Franciák nem hülyék, és míg mindenki parázik az atomenergiától, szépen végigturnézzák a fizetőkpes keresletet — sejthető, mekkora bizniszek köttetnek itt.
  3. Mint látjuk, az arab országok sem hülyék, tudják, hogy egyszer vége lesz az olajkorszaknak. Viszont ahogy jelenleg a dolgok állnak, addigra Európában nem lesz atomerőmű, de tiszta alternatíva sem nagyon. Lesz viszont nemzetközi szintű elektromos gerinchálózat (a jelenlegi európain felül), és lesz egy arab világ, aki szívesen exportál majd Európába áramot.
A világ nem fog végső soron nagyot változni: most is az araboktól függünk energiaügyekben, 50 év múlva is tőlük fogunk.
Konklúzió nincs, de ismét felteszem a kérdést, mert nálam ez továbbra is nyitott:
Miből fogjuk (mi, Európa) kipótolni a napi politikából, félelemből bezárt atomerőművek jelentette kiesést?
Megfejtéseket várom a kommentek közé.