Valahogy ugy alakult, hogy ketszer is majdnem a seggszagu varosban ragadtam. Eloszor checkinkor jelentette be a droid, hogy overbooked a repulo, 180 helyre 182, vagy 196, ugyhogy alapvetoen leszek kedves az eggyel kesobbi jarattal menni. Ez vegul megoldodott (Vajon hogyan? Becsavaroztak par extra szeket a repellobe? Par stewardess itthon maradt es az o helyukre tettek az utasokat?), es mar jott is a kovetkezo idegen borzolas: a sec chech sor. Soha ekkorat meg nem tapasztaltam, 3 kanyar volt a sorban! Ha jaratos vagy Ferih 1-en, vagod. Egy szo mint szaz, bealltam a sorba fel 6-kor (jaratindulas 6-kor), majd 5:52-kor meglepve tapasztaltam, hogy nagyon cudarul sehol nem tartok, es semmi eselyem, hogy 6-ig akar a szekusokig eljussak, nem hogy a gepemet elerjem. Pofatlankodas kovetkezett ekkor, bevallom, be a sor elejere. Termeszetesen ilyenkor minden szekus kivancsi a bootloaderem nyitokepernyojere, ezutan viszont tenyleg rohantam. Amikor beleptem a vammentes zonaba, mar ki tudja hanyadszor mondtak be a nevem. (Bemondtak a radioban! Bemondtak!) A kapunal mar vartak, a buszon egyedul voltam, a repulon pedig vegul sikerult megtalalnom az utolso szabad helyet, es: itt vagyok, ismet Londonban! (Ezen a ponton a repterre berontott 3 tuzoltoauto.)
Megfigyelhettem azt is, hogy a lengyelek latszolag meg sose voltak repuloteren. (Meg 2 tuzolto, micsoda mazli, hogy eppen kifele tartok az izibasszal, izibasz occseem!) Szoval mint a birkak, mind odagyultek az elso baggage reclaim futoszalaghoz, ugyet sem vetve a kijelzokre, amik szerint az elso futoszalagon a budapesti jarat motyoi jonnek ki, es a 4-iken a varsoi gepe.
Nos, welcome to London again, most irany a reggeli agglomeracio-dugo, mintha otthon, csak az �t masik oldalan.
Címke: UK
Vásároljon Ön is Lodonban.
Az is van még így London után (majdnem) egy héttel, hogy ruhát kellett vennem. Elegánsat, tekintve, hogy nagy emberrel találkozom, és hogy tohonya disznó vagyok (eufemisztikusan túl izmos), akire nem jön rá semmi, ami addig de. Először itthon próbáltam, le is mentem a sarki plázába, ami éppen valahány éves volt, és állítása szerint a divat is vele ünnepelt vagy mi.
Hát (sejted már, mi jön?) nagy túrós lófaszt. (Közös lófasznak túros a háta.)
A divat valószínűleg előző nap csúnyán berúghatott, mert szombaton (mert akkor próbálkoztam) sehol nem volt jelen a Mammutban. A magyar piaccal nem csak az a baj, hogy drága, hanem az is, hogy egyszerűen nincs kínálat. Nézni is rossz azt a szart, amit itt kapni lehet: a választék alapján a magyar ember főleg fehérneműben jár dolgozni, illetve amikor úgy dönt, hogy rá is vesz valamit, akkor az többnyire itthon extravagánsnak mondott (de inkább csak gusztustalan/röhejes) feliratozott/szaggatot farmer, pornósztár kiegészítőkkel. Ha a dolgozó öltönyben jár, akkor csakis biztosítási guru lehet vagy maffiózó, aki egyébként nem dolgozik, és csak hetente egyszer kell galéros inges kombókat felvennie, a jótékonysági bálon, vagy a Fidesz-naggyűlésen. Olyan, hogy valaki egyszerűen csak napi szinten szeretne elegáns lenni, na olyan nincs. (Ugyanezen analógia mentén egyébként a magyar sportember is milliomos, aki csakis azért vesz amúgy is túrabakancsot, mert a Land Roverben jobban mutat, mint a makkoscipő.)
Maradt tehát az, hogy Londonban vegyem meg a szükséges zakót, gatyát, és/vagy öltönyt. Sejtettem, hogy sikeres leszek, és tényleg.
Eltekintve attól a kellemetlenségtől, hogy a boltok egy része S-es buzik méreteit tükrözi (értsd: egy boltban a legnagyobb gatya már a combomon elakadt, a legnagyobb ing pedig kb. úgy nézett ki rajtam, mintha az érettségi ingemet poroltam volna le a nagy alkalomra), szóval eltekintve ettől nagyon kellemes meglepetés ért. (Igazából nem is lepődtem meg: erre számítottam.) Fél órán belül megvolt a kívánt cucc, szép is, jó is, az ára kb. a magyar ár (vagy kevesebb?), és könyörgöm: kínálat van! Nem egy zakó közül kellett kiválasztani az ideálisat, hanem volt választék. Ez a két szó valami olyasmi, amit még be kell építeni a magyar divatvilág szereplőinek kicsiny agyába, szevasz.
Addig is marad a gazdag ember kiváltságának hitt megoldás, és külföldön fogok ruhát vásárolni. Olcsóbban, jobbat.
Kis állat kerekerdő.
Azért azt elég durva látni, ahogy a londoni metróban (The Tube) az egérkék (patkánykákok?) mászkálnak a sínek között. Nem egy egérke (patkányka?), hanem egy egérke (patkányka?) hadsereg. Matatnak. És mászkálnak. Duuurva.
Mert mi van, ha teljesen agyonbassza őket az áram?