Nem mondom, hogy sima nap volt (bár az eleje annak tűnt): az Aer Lingus gépet vagy félóráig parkoltatták a kifutón (annoying), ahhoz képest, hogy azt hittem, 6-ra itt leszek, helyi idő szerint is 8 óra van, és még nem vacsoráztam. Állítólag a Temple Bar közel van, de szinte kizárt, hogy ma én oda el.
Ja és a várakozásoknak megfelelően valóban van ingyenwifi a szállodában, bár szerintem az a közeli (technikailag kevéssé büfé) lakos, aki szolgáltatja, nem tud róla.
Egy hét törökországi seggáztatás után éjfélkor touchdown Budapesten, egyedül folytatom az utat Dublinba nemnyaralni. Képek, sztorik majd.
(És mi is, holnaptól.)
Szerencsemacsekot-aki-most-már-hivatalosan-beton leadtuk Spityuéknál, hálálkodások közepette, hiányzik a kis hülye. (A kaputelefonba úgy akartam bejelentkezni, hogy „meghoztuk a betont!”, de aztán nem.)
Kinevezett mamának-vagy-minek, és különösebb köntörfalazás nélkül (járó motorral) mindig az ölembe ül (nagyjából elfér a tenyeremben), majd 1 perc alatt bealszik.
Holnaptól 1 hét kikapcs Törökországban (egyből utána kicsit Dublin, de pszt), emailt persze olvasok, mert emailt olvasni kell, de talán a gépnyomást sikerül (jó lenne) minimalizálni. (Előtte meg egy ultrahúzós nap, jön az ELMŰ Solymárforkra, autó nélkül fix 3 elbaszott óra a sok utazgatással. Megyek is aludni.)
Update: Bírom az ELMŰ ügyintézését, de most komolyan. Solymárfork földkábelét telefonon távolról intéztem, elegáns! És a telefonos ügyfélszolgálaton 2 gombnyomásra emberrel tudok beszélni, és alapvetően az jön le, hogy ezek tényleg ügyintézni/segíteni akarnak, nem ügyfelet szopatni. Üdítő megoldás Magyarországon.