Hétvégén vándortábor re[tro|vival|play] a Mecsekben, gerincét a szombati 25 kili adta Orfűre meg vissza (gyalog, mint a bogarak), meg a tábortűz, sör, vasárnapi fürdés a Balatonban, stb. Fotók erre.
Címke: blog
Sztálinista ideaművészet.
Lebegtem. Erre a tömény csodára még a tévéreklámok sem készítik fel az embert.
There, ott mondja ki, fogjákmeg! Mert hát mi különbség van a mai reklámok és az akkori művészet között? Szinte semmi: idealizált világ, amely által az alkotó a saját maga (illetve pontosabban: urai) rendjébe való beilleszkedésre hivatott téged sarkallni. (Huh.)
Szóval a kommunista művészet és a közvetített mélyebb üzenet nem tűnt el, csak ma fogyasztói társadalomnak hívják.
Megyek mobiltelefont venni (már előre utálom.)
Esőnap, hétvégelog. (Happy Bastille Day!)
Szombaton családi esemény után (az a rengeteg kaja, jajj!) a zseniális Cupido és a Halál c. opera megtekintése a zseniális (mellesleg Városminor-közeli) Halastó előadásában, a Törökfürdőben. (Trivia, Ubitól: a Törökfürdő Magyarország legrégebbi vasbeton épülete, jelenlegi formájában 200 éves. A haszonélvező hotelt építene rá, de nem kap engedélyt, mert tönkretenné a fürdő alatti forrást. A Törökfürdő melletti tó 16 m mély, a föld alatt a Moszkva térig tart és olyan tiszta, hogy 80 m látótávolság van benne.) A fürdő melletti kávézóban 840 forint egy limonádé, OMFG!
Az opera utáni Fecske levezetőprogram miatt vasárnap reggel (ébresztő 7-kor) mosott szarként kóvályogtam Solymárforkon, de egyrészt a többiek dolgoztak, másrészt azért a helyrajzi számos tábla (with a pun) kikerült, úgyhogy az ELMŰ megtalálja a helyet, ha jön felmérni. Ezen kívül találtam ezt a (gondolom) monarchia-beli katonai tányérdarabot. Hogy mik vannak.