Négy csaj, két svéd, két francia – és mind a négyen az Európai Űrügynökségnél rakétamérnökök. (Illetve ennél árnyaltabb a kép, mert pl. az egyikük biomérnök és a mars-kolónia által termeszthető növényeket fejleszti, vagy mi.)
A program fényesre (és hosszadalmasra) sikeredett, Menza, aztán Kuplung, Ellátó, Szimpla, Szóda (ahonnan, disgracefully, kiraktak minket – shame on them) – utána pedig haza, az autó összeszedése után.
Ha egy szóban kell összefoglalnom: Jujj.
Kettő, illetve ha szigorúak vagyunk, akkor három magyarkurva, minden featúrát felvonultatva, pedig az egyik kifejezetten szép, manöken alkat volt, fitos orr, hibátlan arcél, miazmás. Milyen kár, hogy mindezt csak az oroszlánszelidítő fülbevalón keresztül látni…
Anyways, itthon vagyok, a jövő hét arról fog szólni, hogy a konyhát szerelem. (Na jó, szereltetem, de akkor nem jött volna ki a szórend.) Megeszem az utolsó darab Angliát, amit magammal hoztam (Nero panini), és utána újabb pár hétig nem repülök, csak várok, várom. (Várrom. Bállon.)
Tökéletes este volt a tegnapi, és amikor ezt írom, komolyan gondolom: tökéletes. Hálás vagyok a sorsnak, hogy át tudtam élni.
A Cirque du Soleil Allegría show-t mindenkinek ajánlom: úgy röppen el 3 óra, hogy észre sem veszed a szájtátás közben; szürreális oldskool cirkuszt (legalábbis ilyen színekkel és szerplőkkel indul nálam a „cirkusz”) kever vérprofi mutatványokkal. Nézd meg, ha teheted, márciusban Párizsban lépnek fel.
Cirkusz után egy random olaszban (Dino’s) vacsi, ezek a random dolgok általában egészen jól betalálnak nekünk. Jul Pizza Caprinája nagyon ott volt, az én Pasta al Ragú-m is a tegnapi hangulatomnak („könnyű kaja”), azért ha odabaszósat akarnék enni, nem ilyet ennék. Mellé egy üveg 2005-ös Valpolicella Classico, a BOR, amit Magyarországon sehol nem találok, gondolom a Bock-Gere-stb. maffia nem engedi be, mert viszonylag olcsó és tényleg nagyon finom.
Az idő pedig tökéletes, ha van rajtad kabát, a világ végére is elsétálnál, ami ugye a Royal Albert Hall (Chelsea) – Pembridge Square (Notting Hill) távot tekintve külön öröm. (A környék imádnivaló, még ha nem is ismerem.)
És el sem mondom, mi minden fért még bele ebbe a pár órába.