Pörgősen punnyadós (punnyadósan pörgős) után punnyadósan kevésbé pörgős: Oson (bringalámpa, bringafregoli, bringakompjuter) – messze-otthon – Szentendre, jeges kofi, fejfáj, életmegfejt, vagy nem – fél Rosencrantz és Guildenstern.
És nem néztük meg a híres görög szociodrámát, az „Apokalipsz is mos”-t. Rendezői változat (195 perc): fekete-fehér, egy hosszú snitt, hátsó ajtón látjuk, ahogy a molett-szőrös görög papucsférj mos (Olümposznak ott a szennyes!), vajon hol siklott ki hősünk élete?
Hát, nem egy Ozora: Dance Hall-os arcok, oroszlászelídítős csajok (tudod, akiknek a fülükben ilyen oroszlánugrató karika van), így aztán a zene hiába jó (mert jó), a fények hiába vannak rendben (rendben vannak), nem okozott lelki traumát lelépni.
Persze minden szarsága nem akadályozott meg, hogy az IXUS-sal ne lőjek párat, ezek itt vannak.
Jó érzéssel az töltött el, hogy az ott rángatózó-boxoló arcok nagy részének ez volt az utolsó nyári hétvégéje: hétfőn kezdődik a gimi, szakmunkásképző, kinek mi.
Ja, és finom volt a chai.
Ez egy ilyen dolgozós napra sikerült, most viszont megpróbálom hogy milyen az, amikor két dolgozás közben szájtrencezek kicsit. Int theory éjszaka újult erővel fogok belecsapni a lecsóba.