Rémálom a Magas utcában.

Jardinette ugyan nem (na de majd!), viszont Kiadó kocsma gaspaccioval (legjobbabb), mézes-mustáros csirkével és persze in good company. Hegytető utca, Sas-hegy. Magas utca, enyhébb sajtreszelő effektus.
Köszi.

Egykönyves írók.

Vannak írók, akik bár eszméletlen nagy arcok a világtörténelemben vagy sokkal inkább a szubkultúrában, engem mégse tudtak megfogni sose. Asimov, Douglas Adams abszolút ez a kategória: igazán megpróbáltam, végigtúrtam egy könyvet, nem nekem való, pedig hú, geek vagy és nem vágod az összes Galaxis utikalauzt, meg nem hordasz törölközőt, defaszvagyok.

És abszolút ide tartozik minden divatok divata, Paulo Coelho, akinek (külső nyomásra) megszavaztam annyit, hogy másfél könyvét elolvastam – cserébe a másodikat méla, értetlen undorral hagytam félbe.

Kurt Vonnegut nem tartozik ide, pedig így utólag nem durrantott valami nagyot. Mindig majdnem ugyanazt írta (a cím mintha különbözött volna), kb. ugyanazzal a stílussal. A legjobb könyve az önéletrajza volt – az viszont a legnagyobbak között van, hall of fame.

Konzervatív olvasó vagyok, nem nagyon szeretek új dolgokat befogadni. (Fogadok be eleget a mindennapjaim során, ugyebár.) Ha most olvasok, az Joseph Heller, esetleg Esterházy, és lehetőleg olyan, amit már olvastam (ez Heller esetében elég könnyű), hogy tudjam mi a vége és csak a stílusra tudjak koncentrálni. A stílusra, ami nekem olyannyira lacking pl. Coelho esetében.