Sam Ace.

Reggel államilag finanszírozott szemészetre menni vicces dolog, de végülis másfél óra várakozás után bent voltam, újabb 5 perc múlva pedig már kint. Kaptam szemcseppet meg kencét, ha ettől nem javul, semmitől.

Aztán ráleltem a webkettes kollaboráció egy általam eddig nagyon hiányolt vetületére.
Mindig rinyáltam, hogy miért nincs a világon zenekereső, amivel nem „oda”, hanem „vissza” kereshetek. Google Songs-ba beéneklem a számot, ő pedig kidobja a megfelelő tracket, meghallgatom, megvásárolom akár. Persze az ötlet első körben a lemezkiadók köcsögségén bukik meg, akik ugye 2006 ide vagy oda, nem egészen úgy állnak hozzá a kollaboráció hasznosságának kérdéséhez, mint a világ többi része (kivéve még a filmgyártókat), úgyhogy valószínűleg ezen a ponton tarkón lőnének engem és az ötletemet egy mérgezett kötéllel – mindezt az őket erre felhatalmazó bírósági végzés biztokában.
Aztán elbukik a dolog a technikán is – egyelőre: egyszerűen nincs ilyen algoritmus, bár persze egészen biztosan gondolkoznak rajta, mint ahogy másik szívfájdalmam, a képkereső „visszafele kereső” már lassan megvalósul, tehát tudsz rajz vagy képleírás alapján képre keresni. (Flickr-en is tán?) Nyilván az egész béta, de az ötlet „ott van kint”, úgyhogy valamikor zenekereső is lesz.

Addig viszont a kézenfekvő megoldás a webkettes hozzáállás: a kollaboráció. A NameMyTune pont ezt csinálja: fütyüld el, énekeld el a dalodat, és aki felismeri, beírja, hogy mi az. Egy webkettes „Ki nyer ma?” klónról beszélünk tehát, csak a feladványokat amatőrök szolgáltatják, a nyereményed pedig az, hogy amíg egyre ráismersz, másik tíz kísérleten betegre röhögöd magad. Már ezért érdemes ellátogatni, az meg, hogy segítettél másokon, egy szép extra featúra.

(Nálam egyébként az ismeretlen dal keresése kb. így történik:

  1. Hallom a rádióban, megpróbálok egy szövegrészletet megjegyezni.
  2. Beírom Google-ba a szövegrészletet plusz „lyrics”.
  3. A Google találatot betolom AMule-ba, visszacsekkolás okán.

Ez persze csak szöveggel rendelkező dalokra működik, apám csengőhangjára pl. nem, pedig azt már régóta keressük.

Te hogy keresel dalt?)

Prophet margin.

Sejtés: a daily harangszó (default install esetén) reggel 6:25-kor fut le.

Nem mondom, hogy a mai napot nevezem ki az év örömnapjának. Feslik a szövet a felszínemen, kezdve ezzel a dallal (Anthony and the Johnsons – Hope There’s Someone), ami emlékeztet, ami sose jó, sebek meg minden.

Aztán két hír lomboz még le, persze ne keverjük az munkaholizmust az alkoholizmust, de hát a koktélokat is fel kellett valakinek találnia.

Mindezen kicsit javít csak, pedig időben hosszabb volt, a hétvége: a magányos szombat, a társas vasárnap, Tihannyal, Mr. T. apáttal, orgonán játszott jazz kingdommal, révvel, Kőrösheggyel, Siófokkal. Pedig az hosszabb volt.

Persze se a vállam, se a hasam nem javul, holnap nem (sem) lesz időm szemészhez menni, és még sorolhatnám; rinyablog.

Megrakom az estét?

Megrakom az estét.