Reggel, miután kivasaltam, egy huszáros mozdulattal elhelyeztem a nap ingét – a táskám mellé. Vajon megsérti-e a dress code-ot a rajtam feszülő, kommunista cicákat ábrázoló teeshirt?
(Meg.)
Barom, az vagyok.
Címke: blog
Fire and stone.
Lelkizősnek szánt este Web 2.0 eszmecserébe torkollott a szomszédasszonnyal (ilyen szomszédasszonyt minden háztartásba!), akit a szonjamártásos rizs mellől szólítottam el.
Let’s call that a day.
Csirke.
A mai nap több dolgot tartogatott nekem, ilyen megkeresést, olyan megbeszélést, nem beszélve az egésznapos frontváltozásos (vagy milyenes) fejfájás-szerű feelingről.
Mégis azt emelném ki, hogy amikor raktam neki hazafele, nem felejtettem el betérni az alagút utcai csirkéshez, és ennek jutalma, bizony mondom, egy remekbeszabott grillcsirkecomb volt, kb. 20 dkg majonézes-hagymás burgonyasalátával, és a Coca Cola gyár egy méltán népszerű termékével.
Hazafele már kevésbé sajgott a fejem, és mitagadás, most már egész jól vagyok: a content faktorom visszatért a normális tartományba. A mosógépem is túlélte a túlterheléses megpróbáltatását, az állapotegyenlet kerek.
Így élünk mi, én és a mosógépem.
A zeneválasztás: dEUS: Little Arithmetics.