That’s my house and
That’s my bed and
That’s my wife and
That… That would be me.
For the record, vesztett helyzetben mekkora már ezzel támadni: „I’m ready to give you a last chance.” Lolkát vált ki, harsányat.
That’s my house and
That’s my bed and
That’s my wife and
That… That would be me.
For the record, vesztett helyzetben mekkora már ezzel támadni: „I’m ready to give you a last chance.” Lolkát vált ki, harsányat.
Húbaz, gondoltam volna, hogy ma majdnem a végére jutok a lipilee.hu -s emailjeimnek? Ha küldtél nekem emailt (személyes jelleggel) és nem válaszoltam még rá, küldd újra: valószínűleg elveszett.
Az elmúlt 7 napban kétszer próbáltam hétköznap az OTP-s accountomhoz neten hozzáférni, ebből kétszer voltam sikertelen, az [hanglejtés Eric Cartmanre vált] annyi mint, lássuk csak, hm hm hm, 100%-os rendelkezésre nem állás.
Itt tartunk? Le sem írom az évszámot, meg a századot, de itt tartunk? Hétvégén és éjszaka kell bankolnom, hogy csinálni is tudjak valamit?
A dolog pikantériája, hogy ennek a kárát most pont szegény OTP Bank-alkalmazott haver látja, akinek nem tudok utalni. Bocs, Döme. (A manók meg, úgy tűnik, másnaposak még, vagy valami.)