A nyakam botrányos módon be van állva, legszívesebben semelyik nyakizmot nem használnám, csak ez azt eredményezné, hogy a fejemet hülyén felfele, vagy lefele biggyesztve mászkálnék – amellett, hogy az emberek nem értenék, hogy miért vagyok tekintettel a homlokzatokra, könnyen neki is mehetek egy elém ugró kivilágítatlan postaládának.
Címke: blog
Henry J. Beans.
Nem is emlékszem, mikor volt utoljára ilyen állapotban a nyakam, de olyan gimi harmadik körül lehetett.
Amikor odamentünk, úgy gondoltam szar buli lesz, aztán jöttek a gimis évek zenéi, és… Ha miles lennék, ide jönnének a nyuszók, de én szar alak vagyok és nem fotózgattam – amit meg igen, az nem való ide.
Lost Highway.
A Lost Highway Soundtrack, mint most rájöttem, nagyon hiányzik az autómból.
Emlékszem, GTA-val (az eredetivel, a legjobbabbal – by the way ingyen letölthető) mennyit játszottam anno (rengeteget!), miközben „az autóban” ment a Lost Highway CD – nagy fless volt.
Nem mondom, hogy az autóban is lunatic leszek, ha bekerül a soundtrack a CD-be, de az is nagy fless lesz.