Hú bazdmeg, nemegyszerű nap volt ez. Nem tudom, jársz-e városban, de ha nem, akkor neked jó. Budapest egy hömpölygő embermassza lett, és én egy kis része – utálom az ilyet, nem szeretek kis rész lenni. (Egy csaj kis része lenni, rövidke ideig, az más. De itt most kb. 10 órán át voltam a kis része, és fel voltam öltözve: not good. Még a szemem is bepirosodott tőle.)
Nem vágyom másra, mint egy forró teára és egy filmre, amit megnézhetek. (Meg 6 méter koaxkábelre.)
Címke: blog
És még a fejem is fáj.
Karlsruhe küldi a következő párbeszédet, amely méltán számít mérföldkőnek a szervezett bűnözés elleni harc sikereinek könyvében. A két résztvevő nem is tudta, hogy lépteiket az új nano-atomcucc figyeli és tudtukon kívül terhelően vallottak saját maguk ellen. A fenti pár sor alapján „Don” Karlsruhe-t és „A” lee-t életfogytiglani kényszermunka közbeni mérgezett kötéllel való főbelövésre ítélték.
RMS, CEO, és egyéb akronímák.
A sztahanov1 (btw miért „sztahanov1”?) hozott egy RMS cikket, én meg nem – elfoglalt-e vagyok. Elvileg holnap mennék Prágába (valószínűleg nem fogok), valamint jelen pillanatban Cégünk Vezérét, a Nagy CEO-t várjuk, hogy egy 4 millió forintot érő kisebb tranzakcióról (telefóniánk jövő évi stratégiájának része) beszélgessünk. Nem mintha ez olyan baromi nagy összeg lenne ezen a szinten, de ha azt vesszük, hogy holnapra szerződni kéne, nem ártana sietni. Ilyenkor kicsit furán érzem magam: az emailemet nem olvassa, mert nem érti. Tegnap karácsonyi bevásárolt, ezért nem ért rá. Ma meg… ma meg várjuk.
Még van esély.