Címke: blog

Azért érdekes élmény lesz átugrani úgy Londonba, mintha csak dolgozni mennék, vagy suliba: no luggage, no nothing. Úgy döntöttem (később még megbánhatom), hogy tekintettel az időjárás-előrejelzésre (26 °C, felhőtlen napsütés) nem viszek se esernyőt, se esőkabátot, hogy tényleg ne kelljen semmit vinnem. Pénztárca, fényképezőgép, telefon sok-sok mp3-mal, meg egy csomag zsepi, bár persze az allergiát is itthonhagyom. Este meg vissza.

Ha belegondolok, hogy én (tekintve, hogy ma reggel 9 és 10 között öltönyért kellett mennem, meg hogy holnap 6:20-kor indul a gépem Ferihegyről) maximum az Erzsébet-hidat akartam tegnap megnézni aztán indulni haza… Mindig azok az éjszakák a legjobbak, amiket nem tervezel. Mert kb. 5 perc alatt mérlegeltem, hogy visszagyalogolni abban a tömegben nincs kedvem, ha meg már taxi (mert a Lánchíd is be volt dugulva emberekkel, tehát a hazagyaloglás esélytelen volt), akkor már éppenséggel beugorhatok a Szimplába. Aztán jött a többi, és mire észbe kaptam, már éjjel fél 3 volt és mi ott táncoltunk az Erzsévet-hídon, Dorkra. (Amit egyébként hordozott egy kis világvége-hangulatot magában: annyira mozgott a híd a sok ember alatt, amennyire autók alatt én még sose éreztem. De úgy olvasom az Indexen, hogy még áll.)

Most összekapom magam, talán eszem is valamit, aztán garanciális ügyintézés keretében feldugom a Pannon GSM-nek azt a pöcs Nokia headsetet, amivel megbüntettek.

Az év eddigi legjobb partija, all over town. Hopping, kettesben, mint régen: kezdve (koffeines alapozás után) a sugárfestett Erzsébet–hídon, folytatva a Forgách Bálint-féle neonkiállításon, majd szóda a Szimplában, atomzene és nagyseggű, natívgyanús szambatáncosnők a Gödörben (ez már az új tulaj, vagy még a régi?), touchdown a Szódában, majd vissza a hídra, ahol Dork nemszar trance set-je megy, sok szárazjéggel.
Későn haza, de ha valami, ez megérte.