Rendkívül tevékeny és mozgalmas nap áll a hátam mögött, különösen, ha figyelembevesszük az ítéletidő (35 fok árnyékban, bazzeg?) miatti holt intervallumot.
Megvannak a fűtéshez szükséges betűk és számok, amiket meg kell majd osztanom a víz- és gázvezetékszerelőmmel, aki, mint tudjuk, arc.
Mindehhez le kellett mennem a Balatonhoz, amit rekordidő alatt abszolváltam volna, ha besoroltam volna egy CLK merci mögé, aki végig 190 fölötti tempót diktált volna. Ha Németországban lettem volna, ugyebár.
100 bar nyomással való autómosás közben lejött egy darab fényezés a kocsiról, aminek nem örülök: gyártási hiba, feljegyezzük a többi közé.
Sok dolog eszembe jutott ám, amit továbbgondolásra, csakmost csaknekem, ideteszek. Nem, inkább mégsem, túl publikus lenne, nemigaz?
Este gyereknapi evés, aztán Szabadság-hegyi megfejtés, kimással.
Alvás, holnap korán kelés. (Mármint fel. Nem a seggemen, vagy valami.)
Címke: blog
Melegnyárbalaton.
A látogatottsági staton látni, hogy elkezdődött a nyár. Helyes, emberek, mindenki húzzon a Balatonhoz, hiszen meleg van, jóidő van.
Én is ezt teszem, így 13 óra alvás után.
Hold your vomit.
18 doboz csempe: ennyit mozgattam meg nem sok idő alatt, a teherautótól az első emeletig. Most nem annyira tudom felemelni a kezem, de legalább ez a része is megvan.
Hanem érdekes hely ez a Budapest így szombaton. A forgalom lassú a sok szombati vezetőtől, de a legérdekesebb arc egy víz- és gázvezetékszerelő volt a kis teherautójával, aki, a Rákóczi úton kb. mellettem haladva, egyszercsak elkezdett átjönni a sávomba („rámhúzta bazmeg”), majd miután nem voltam olyan toleráns, hogy megálljak, hátratolassak, és mindezt 1 másodpercen belül, abbahagyta a műveletet, a felszabadult agykapacitásait pedig egyből integetésre és bazmegelésre fordította. (Megjegyzem, ha tehettem volna, még az is valószínű, hogy kitértem volna. Kell a fasznak, hogy egy ilyen szakadt teherautó összetalálkozzon az autómmal, eh?) Mituán átsorolt végre mögöttem a jobbrasávba (a hátsó indexe működött csak, pontosabban fogalmazva: a hátsó indexe létezett, a mögöttem haladó drájver így beengedte), feszabadított egy kis erőforrást (nem bazmegelt tovább), viszont egyből felhasználta köpködésre. Egyszerű ember volt ő. Célozni nem tudott, az megint csak egy processzigényes dolog. (Még nekem is, teszem itt hozzá.) Ő meg, mondom, egyszerű ember, ez a víz-és gázvezetékszerelő. Nagyon örülök, hogy Rudi, az én víz- és gázvezetékszerelőm nem ilyen. Rudi arc, bármikor szívesen meginnék vele egy bambit, vagy kettőt.
A kisteherautós víz- és gázvezetékszerelő pedig, aki, mondom, egyeszerű ember, egyszer balesetből leköp (vagy megpróbál; vagy csak lebazmegel) egy olyan arcot, mint a mellettem-sávban haladó fekete-sötétítettüveges Seat Leon adRenaline PDTDI-ben (lássuk be: nem sokban különbözik az én feketémtől) haladó kopasz harcost, aki ezután majd úgy dönt, hogy az edzőterem, a használt mobiltelefon-biznisz és mama szombati ebédje várhat kicsit, elkíséri úticéljához víz- és gázvezetékszerelő nembarátunkat, majd előkapja a csomagtartójában valószínűleg ott lapuló (szuvenír vagy eredeti) szamurájkardot, és megküzd történetem negatív hősével. A harc kimenete kétséges lehet, ha a víz- és gázvezetékszerelőnek kéznél van valami víz- és gázvezeték. (Köpködéssel ekkor már nem sokra megy. Ti hallottátok a Szamurájkardon köpött harcos történetét? Hát én se.) Az üzenetemet, azt hiszem, mégis leszűrhetjük: ha teheted, ne köpködj a Rákóczi úton.
Se.