Mai napom mottója: „Unix evangelista”. Ebbe az irányba haladok: bár szakállam nincs, a pocak már alakul. Sok időt tudok eltölteni gép előtt, ez is rendben van.
A tegnapi nap ötlete: spermaízű rágó. Magyarországon betiltatná az egyház állami támogatással (hiszen mi katolikus ország vagyunk, kéremszépen, még gyásznapot is tartunk), Németországban vagyont keresnék vele. Persze óhatatlanul felvetődik az autentikus íz kiválasztásának problematikája.
Címke: blog
Most, hogy fél napot (legalább) ismét munkával töltöttem, tele van a tököm, jelentem. ISPMan újabb telepítése, és a CMass site update vagy ma éjszakára, de valúszínűbb, hogy holnapra marad. (Mikor hozom már egyszer be magamat? Mikor? Mikor?) Szeretnék bevenni egy Quarelint és elhúzni itthonról, valami helyre, ember által nem-vagy-csak-ritkán látogatott. Esetleg esőszagot szívni. Ebben azt hiszem partneremre fogok lelni.
Azt hiszem, a Quarelin Projecttel kezdem.
De most tényleg.
Egyrészt ki az, aki 2005-ben eredetin öltözködik. Aki „sztájler”. Ugyan már, kérem. Senki. Ki az, akinek az az önmegvalósítás non plus ultrája, hogy öltözködik? Hogy edzőterembe jár? Ne már!
Valósítsd meg önmagad, persze, de ne ruhában. Ne a fogyasztói társadalom által. Ezzel máris kiszolgáltatod magad. (Persze bánom is én, bazz. Valósítsd meg magad öltözködéssel. Érted, szabad világ.)
Olvass. Tanulj. (Ne egyetemen.) Hackelj. Zenélj. Mind elszáll, mind szart se ér. De még mindig többet, mint a ruháid, I tell ya. A stílus maga az ember? Bullshit. Még akkor is, ha eredetileg nem kizárólag ruházkodásra vonatkozott.
Másrészről meg mindenki sztájler, hiszen 2005-ben nem találsz két ugyanolyan embert, csak nagyon hasonlóakat. A kérdés elbagatellizáltatott, értelme elvétetett.