Címke: blog

Az alvás megkísértése.

Nincs kedvem aludni. Tudom, meglesz a böjtje. Úgyis gyásznap van holnap (ma), hát böjtölünk; ki kajával, ki álmatlansággal.
(Ebbe a gyásznap-mizériába különben meg nem megyek inkább bele. Indulatba jöttem tőle, csak kicsit, de indulatba. Faszér kell, gondoltam. Röviden ennyi. Hosszan – ismertek, szerintem mindenki ki tudja fejteni magának a nézőpontomat.)

A nap delelőjén filozofikus hangulatban talált Bata, ő volt hát az első, aki hallhatta x-edik (sose fogom összeszámolni, hány ilyen törvény született eddig) alapvetésemet: nem az számít, hogy az ember fizikailag mekkora, hanem, hogy lélekben. Röviden kifejtve ez annyit tesz, hogy hiába vagy 190 centi magas, ha az önbizalmad, önérzeted csak 170 centi körül matat. Ha ilyen vagy, ne kezdj 180 centis csajjal, komplexus lesz a vége. Hasonlóan érvényes súlyra, bár azért ott vannak más tényezők is.

Büntetőjogi felelősségem teljes tudatában, szellemi képességeim teljes birtokában kijelentem továbbá, hogy hű de kurva éhes vagyok. Ma már (illetve tegnap) nem eszem, tehát a megoldás csak az alvás megkísérlése leszen.

Blacberry blog.

„Ipari kamerak altal figyelt, orzott terulet.” Ez all most a Thermo uzlet ablakaban. Ugy tunik a „legyszi ne ide tageljetek” matrica nem valtotta be maradektalanul a hozza fuzott remenyeket. A Moszkva ter pedig, erre jutottam, maximalisan kimeriti a nyilvanos wc fogalmat.

Hazafele gyalogolni jo. Az ember baktat a mar szazszor jart uton, szazegyedszer is megkuzd a kicsi demonjaival (daemonjaival, akartam irni, szakmai lendulettel), demon for the day, szazegyedszer mer rajuk atmeneti csapast, hogy azok visszavonuljanak, es masnap, harmadnap, vagy valami mas meglepetesszeru idopontban ujra tamadjanak. Mikor, ha nem az egyedullet, az egyedul baktatas kozben. A nagy baktatas-bukta. Egyedul baktatni megis: jo.

Hm, lássuk. A nap fontos eseményei:

1. Lakás épül-szépül, illetve egyelőre csak rombul-szépül: holnap délre (elvileg, fingers crossed) kész a bontás (de jó is a blog, most eszembe jutott, hogy írjak ezzel kapcsolatban egy mailt), aztán jöhet a kreatív meló. Ma megtudtam, hogy melyik falat nem lehet amúgy statikailag kiverni, nem annyira zavaró, mint amennyire megnöveli a galériámat. Összességében tehát jó, pozitív.

2. Blackberry még mindig nem tud WAP-ul, ami nem jó, de annyira nem is érdekel most. Ha hétvégére fog tudni – jó. Ha nem – az se baj. Azért O2-éknál se fenékig tejfel a customer support. (Továbbá Hemp barátom lenyúlta a Blackberry USB-kábelét. Kölcsönbe, mi? Szép kis kölcsön…)

3. Criticalmass site megint befrissült. Küldjétek a hibákat, észrevételeket, mert hasznos, és köszönöm az eddigieket! Meg persze linkeljetek, sajtózzatok, szórólapozzatok. Bringázzatok is.

4. RAID-kártya nincs. Miért is lenne.

5. Szemérmetlenül nagy összeg továbbra sincs a számlámon. Ott lehetne már, már csak anyagi okokból is. Update: ott van!

6. Se bringázni, se autózni nem fogok ma este. A reggel túl hideg a bringázáshoz (ma reggel 3 fok), és valami állandósult fájdalom van a mellkasomban (tudom, krónikus infarktus), amit én valami torokcuccnak hiszek, úgyhogy nem fogok 50-nel lerombolni a hegyoldalon, mert a legkevesebb, hogy lefagy a mosoly az arcomról. Viszont dugóban se vagyok hajlandó üldögélni kora reggel, besides, nagy kedvem van most a várost járni hazafele. A megoldás tehát: haza galog, vissza tömegben, közlekedve. (Azt persze utálom.)

Röviden és tömören ennyi. Kellemetes jó estét kívánok mindenkinek. A szétszórt és terhelt lipileet olvastátok.