Címke: blog

Na megsziáztam a szerveremet is. Jól van.
A házbaan…

Ezen kívül autós vonatkozásban az oda- és visszaút is tartogatott érdekességeket: odafele egy balesetet, melynek keretében egy sportautó a felismerhetetlenségig összetört, mintegy 150 méter borulás/bukdácsolás után. A széles gumik és a duplacsövű pufó felismerhető maradt. Tanulság: ne rombolj 200-zal a ferihegyi gyorsforgalmin.
Visszafele meg testkövelből láthattam kívül-belül egy Aston Martint. Há’ bazz. Ez az egyik olyan autó, ami mellett a Subaru Impreza STI (mert állt mellette egy, valami megnyerhető kiállítási tárgy volt mindkettő a Stansteden) már nem is olyan érdekes. Talán el sem hiszed, mi minden teszi még olyanabbá az Aston Martint. Látni kell közelről, hogy megértsd, mitől luxus. Boioionnnggg.

Sajna a Blackberry ugyan megvolt tegnap délután, de a net aktiválás még Anoléknál is időbe telik, ezért nem tudtam tartani az eredeti tervet, hogy onnan blogoljak, online. Helyette semi-online blog lett, emailbe írtam, aztán egy nagyban (nem olyan nagyban) küldtem el. A Read more… alatt tehát Londoni benyomások.

Zene: Gyerekkorom felhuzos zenelo piros macija, finn buzi par (szigoruan piros cipo), mindez reggelinel. Rettenetes, de hatalmas adag kave, azt hiszem, ebben az angolok konstansat alkotnak. Esti bealvas, reszben a korankeles, reszben a hatalmas ebed miatt.
Szaras kozben emailolvasas.
Blacberry jam reggelire, plusz Blackberry nyomkodasa.

Az ido meglepoen jo, bar most ahogy ezt irom, a Kensington Gardens es a Hyde Park hataran uldogelve, eppen eleg hideg szel kezdett fujdogalni, a nap se sut, lehet, hogy esni fog. Nem nezem meg, mert ahhoz meg kene fordulnom. Megprobalom az emberek arcarol leolvasni: „hubazz, eso lesz, huzok innen”, vagy „hm, felho, lattam mar ilyet”, de nem lehet: nezik, aztan nem, ha esni fog, akkor se szarjak ossze magukat es hagyjak el a kellemes kis parkot. („Kis park”, ha ha.)

A kellemes kis park-seta utan („kis park”, ha ha), ugy dontok, hogy ugyan nem lattam eleget, de ideje elhagyni Londont. Egyszeruen hihetetlen, milyen atmoszferaja van, meg mindig szivesen elnek itt, mondjuk kotetlen munkaidos meloval, hogy a reggeli tomegjelenetet elkeruljem. Es tudjatok mit? Vannak jo nok. Valoszinuleg jot tett a varosnak a multikulturalis jelleg, rengeteg kis azsiai keverek lolita van (hallod, Sasa?), orom nezni.

Az altalanos kialvatlansagban az a szopas, hogy nincs olyan, hogy „most kialudtam magam”. Olyan van, hogy alszol (hm, mennyit is) 13 orat, es utana felulsz a vonatra, es megint elalszol. Aztan felulsz a repulore es (most megmondom) megint. Keptelenseg igy jol hasznositani az idodet, es pl. foloslegesen hozod magaddal a Marquez-konyvet, hogy majd most jol kiolvasod.
Az kibaszottul tipikus, hogy mar a 16:30-as gephez is ki van irva, hogy hol kell becsekkolni, csak a 15:05-os budapestihez nincs?

Festett szoke haj, fel meteres muszempilla es mukorom, kiszedett aztan rafestett szemoldok, pornosztar napszemuveg, tusarku mint utazocipo, pici szexi ovtasi, g-string leopardmintas tanga, persze kilatszik hogy leirhassam, murojtozott tapifarmer bokaig ero. Koptatott pici farmerdzseki, tapispagettipantos, koldok szigoruan kint, bokalanc, lefogadom, hogy van kicsi tetkoja is a feneke folott. Flipes telefon. Lusta voltam allandoan forgolodni, hogy mengezzem, kiirtak-e mar a check-in kaput a gepemhez, ugy dontottem hat, hogy ezt a csajt kovetem: amikor neki felderul az arca es nekiindul, akkor kiirtak az infot. Es igazam lett. Csak a magyar nok oltoznek ugy, mint egy kurva.
(Egyebkent viszonylag jol nez ki.)

Itthon!