Vannak dolgok, amiért megéri hajnalig dolgozni és utána kijönni ide az erdő mellé. A hajnali madárdal az egyik. Hülye technoblogger módra megpróbáltam felvenni, majd meglátom, mi sül ki belőle, lusta technoblogger módjára most nincs kedvem vele foglalkozni.
Mindenesetre a madárdal gyönyőrű, csak ajánlani tudom mindenkinek.

A Hitch pedig aranyos kis csütörtöki mozi. „Jó egynek” – ezt Andi mondta, mert ő is ott volt. („A Totya csak ott vót.”)
Szóval ő volt ott.

Ma pedig interjúnap volt, alig ültem a gépem előtt (az átlaghoz képest)… Nem tudom, hogy tanulság-e, de van valami ilyesmi. Majd jövő héten kéne szóllanom a tárgykörben, amikor már a múlt homályába süllyed ez a mai nap. (Addigra nyilván a memóriám egy távoli zugába, a feledés homályába is belesüllyed majd fejtetőig. Tehát a tanulság elmarad. Kössek csomót a billentyűzetre?)
A mai nap meg persze tegnap. Gyúrok a holnapi éjszakázásra. Kávé, kóla, McD: I’m lovin’ it.