És szólt az Úr, mondván: húzd ki a Szent Biztosítószeget, majd azután számlálj el háromig. Se többet, se kevesebbet. Három legyen, ameddig számolsz, s ameddig számolsz, az háromig legyen. Négyig ne számolj hát ezért, sem pedig kettőig, hacsak nem folytatod a te számolásodat háromig. Az ötöst szádra ne vedd. Midőn a hármashoz érsz, mely sorrendben a harmadik leszen, eldobandod te az Antiochiai Szent Kézigránátot a te ellened felé, ki – mivel nem kedves nekem – megdöglend.

Tőgondolatok mára.
Az ünnepek alatt megnőtt a belem. A fogyókúra jó dolog, csak éhes marad utána az ember. A városban közlekedni mostanában édes álom.

Egyébként meg megnéztem (végre!) a Gyalog Galoppot DVD-n. Lefogadom, hogy a több jelenetben szereplő, a macskát a falhoz csapkodó öregasszony másnak se nagyon szúrta ki a szemét a nyolcszázadik VHS kópián, anno. Azért meg, hogy rátették az eredeti szinkront a DVD-re és nem valami redigizett-remasterolt szart, azért hozsánna és respect. Gyalog Galoppot csak magyarul, mint a Micimackót. (És – nem mellesleg – mint semmi mást.)