Címke: blog

Tell me about silhouettes.

A reggeli első pár óra a legszarabb. Ezt kell átvészelni valahogy, utána, kb. 10-11 körülre már lassan beindul a nap, délre megjön a kedv is, kommunikálsz, aztán délutánra megint úgy érzed, hogy mindent kibírsz, és mész bele az éjszakába, mintha kötelező lenne, kinek kell alvás, ki bír aludni itt. Aztán következő reggel kezdődik megint minden: koffeinhegyek, „nyugis” kétóra, és zene a fejbe: Andain, Skunk Anansie, Telepopmusik, Lamb, és, igen, Tatu is: bármi, ami pörget.

Wine and Soda.

Mossuk meg hajunkat, majd lőjük be kedvenc Yonderboi-sérónkat. (Előrefele lenyalt frizkó.) Ne várjuk meg, míg megszárad, hisz késésben vagyunk, meg különben is, férfiak vagyunk. Pattanjunk tehát kerékpárunkra fel, és 30 km/h átlagsebességgel (piros lámpákkal együtt!) haladjunk be munkahelyünkre. Lakatoljuk le kerékpárunkat (ez fontos: ha nem tesszük, az eszköz könnyen a tolvajok prédája lehet!), majd liftkártyánk segítségével utazzunk fel a negyedik emeleti irodánkba. Ha ügyesek vagyunk, eddigre hajunk megszáradt, és sikeresen megtörtént a „Yonderboi-frizkóból Beckham-frizkó” átalakulás. Elégedetten foglaljunk helyet bőrfotelünkben. Tükörbe ne nézzünk.

Éjjel két óra közelg, és én tegnapi pizzát fogok enni. Hidegen. Éjjel. Fogmosás után. Egy remek este után.

Ne mondjatok semmit. Tudom.