Címke: blog

Van hangja az NForce2 chipsetemnek az új itthoni gépen, alakul a rendszer. (Hogy ne hazdutoljam meg tenmagam, lesz fénykép is, igen. Amint egyszer nem felejtem az irodában a kis IXUS II-t.)
Most még azt kell kiküszöbölni, hogy az egér néha ámokfutásba fogjon a képernyőn, és onnantól vésővel kell majd levakarni engem az America’s Army-ról, a szemem piros pingponglabdához lesz hasnlatos és az utcán faltól falig, saroktól sarokig fogok közlekedni. Ja, és olyanokat fogok mondani, hogy „Hooah!”, meg „Stay down!”. Így:
– Szia, hadd mutassam be, ő a barátom, Lipi.
– Szia Lipi.
– Hooah!

Burn mothaphukka.

Csak hogy legyen egy kis önfényezés, hisz lassan már én se ismerek magamra, hogy ilyen szerény vagyok.
Tegnap, mint irodát utolsónak elhagyó chief, ki kellett paterolnom (ej, de csúnyán hangzik ez így) kínai új kollegát, mert szegény nem maradhat itt egyedül. Közben beszédbe elegyedtünk, és megkérdezte, hogy én is kanadai vagyok-e. Mondtam, nem. Á, mondja, akkor amerikai. Mondom, nem, magyar. Na innentől kb. 5 percen át hallgattam, hogy „hogy csinálod ezt, hogy úgy beszélsz, mint ők”, stb. Jól esett, bár (ah, szerénység, jer keblemre) mostanában elég gyakran esik jól. A múltkor (the other day, stílszerűen) Adammel, az amerikaival esett meg az alábbi beszélgetés:
– So I guess you are from the US.
– Nope.
– Ah, that makes it Canada then.
Adamnek még adósok vagyunk egy komolyabb hangvételű beszélgetéssel egyébiránt.
Emberek, tanuljatok nyelveket.

Memoire: under destruction.

Tudom, hogy Lol (télleg, mikor kezdesz már újból blogzani?) imádja az ilyesmit, megosztom hát, hogy nőtt egy pattanás az orromba. Kb. ennyi a sztori, fáj, meg minden, de túlélem. Köszönöm, hogy aggódtok értem.
Ami sokkal jobban felbasz viszont, az az, amit Tomcat-nál olvastam. Erre mondja Frank, hogy „ne is mondd, mert mindjárt felülök a repülőre és meg se állok Kanadáig”. De most tényleg, információs társadalom, mi? Baszki, azért valamit tenni is kéne ám, nem csak pofázni meg átlátszó @-obeliszkeket avatni! Nem beszopatjuk az esetleges e-bizniszelőket lehetetlen szabályozással, nem leötödöljük iskolák sávszélességét „Közháló” néven, miközben hazavágjuk még ráadásként a DNS zónáikat is, és hogy kicsit haza is beszéljek, nem kötünk jattért cserébe mindenféle elbaszott keretmegállapodásokat szoftvermonopóliumokkal úgy, hogy közben a hazai szabad szoftveres társadalmat le se szarjuk. Mondanám, ha politizálnék, hogy idealista technokrata liberálisokat a kormányba, anarchiát, népi kezdeményezést, de hát jönne Levitől a részben jogos kritika, hogy ne politizáljak.
Mondom, felbasz.