Címke: blog

Egyik napról a másikra, bazmeg. Dave Winer egyszercsak lelőtte a weblogs.com-ot, amit ő hostolt. Az egy dolog, hogy nincs pénzem fenntartani valamit. De azért egy ekkora mérvű szolgáltatást nem lőhetsz csak úgy le. Abszolút etikátlan, plusz az erkölcsi felelősség, ilyesmi. Akkor add át valakinek a szolgáltatást, vagy, faszom, hirdesd meg, hogy „adjatok 3000 dolcsit és nem zárom be”, de legrosszabb esetben is szólj egy hónappal előre.
Mr. A., ne kövesd a példát. („Maradjatok együtt!”)
És most megyek és elolvasom a kommenteket a dologról, és meghallgatom az audio postot is, de elég vastag falat kell Dave-nek áttörnie.

És Ian Astbury, hogy is felejthettem el, Ian Astbury a The Cult-ból, aki mindenképp rajta van a legjobb 10 énekes listámon. Elég jót gurít.

Reped bazmeg.

Rá vagyok kattanva az egekre, amik mostanában Budapestet tetőzik. („Az ég ma Budapestnél 30 ezer km-en tetőzött.”) Annyira szép, ahogy reped, hogy még az esti ráckertnél is, höhö. (Ez utalás arra, hogy mostanában nem nagyon fotóztam mást…)

Na, kis keddlog.
Ha holnap ilyen fosul leszek, mint ma voltam, akkor leshetik, hogy bejövök dolgozni. Nem tudom, miért nem múlik ez a szemét dizíz, egyáltalán nem humoros. Há há há, abba lehet hagyni.

Viszont Ginával beszélgetni (némi ICQ problémák kiküszöbölése után) vicces volt. Kihagytunk mennyit is… majd’ fél évet, és úgy folytattuk, mintha semmise történt volna. (Te is így érzed, Gina?)
(Höhö, az még viccesebb volt, ahogy körbeüzengettünk, „én írtam ICQ-n, megkapta?”, „nem, de ő is írt, azt meg te nem?”, és így tovább.)

Új munka (nem -hely, csak munka, illetve félig -hely; de nem félmunka!) ígéretes, meglátjuk, nem is a napi baszkodás az érdekes benne, hanem hogy mit lehet kihozni a rendszerből. Kicsit úgy érzem magam, mint legutóbb talán 2001-ben, újdonság, ilyesmi. Mondom, meglátjuk.

Na, ennyit a személyes logról, rokonok (a házban, szevasztok!), most el vagytok látva, igaz-e.
Vissza a médiázáshoz.