Az tulajdonképpen kevéssé vicces dolog, hogy ebben a szezonban már három napig szabin voltam, de mind a három nap betegség miatt. (Merugye ki a fasznak van kedve elmenni orvoshoz igazolásért, amikor csak feküdni szeretne otthon.)
A tegnapi hasfájásos eufemizmus éjszakára lett csak igazán eufemizmus: alig aludtam. Tudom, hogy a nyilasnak a hasa suxxol így horoszkópilag, de baszki, azé’ má’.
Címke: blog
And the loser is.
Lenyomott a hasfájás (látszólag eufemizmus, de tényleg csak fáj – többnyire), hazatipliztem hamar a Szódából, pedig bejön. Van az, hogy így csinálsz egy helyet, ami így-úgy trendi, elterjeszted a wiw-en, mittomén, és akkor van egy helyed sok emberrel. És van a Szóda, ami szerintem tavaly is a legjobb nyári hely volt, és idén is attól tartok, ez lesz az. Ez a Dani tud valamit: meg is vannak dizájnolva a helyei, van dizsipince, és elég jó a ház, amiben van. Megvettem a cuccot.
Csak ne fájna ennyire…
Blutusz.
Annyira gizdaság ez a blutusz hedszet, hogy holnap jelentkezem is a Carnation-nél (link nincs), szerintem oda egy ekkora gizdaság már überprotekciónak számít.
– Szia, olvastuk az önéletrajzodat…
– Azóta vettem egy blutusz hedszetet és hajlandó vagyok napi 8 órában hordani, akár utcán is.
– Te fel vagy véve.
Aztán írok majd én is nektek „egy napom” stílusú beszámolót.
„Sziasztok, lipilee vagyok, és blutusz hedszet szpesölisztként dolgozom a karnésönnél.” (Dinamikus flessek jobbra és balra, villog minden.)
Röviden tehát, utcán és egyébként, emberek között nem fogom használni a technika ezen csodáját, az evolúció csúcsát. Meló közben viszont baromi jól jön.